Ametist blogja
EgyébJátszma
Hatost akarsz,
de ötöt dob az Élet,
esetleg hármat,
kettőt vagy négyet
- te csak játszol -
a Sors akárhogy
verhet, pedig
tudod: itt csak
az Osztó nyerhet.
Ne félj!
Szárba szökkent a Nap,
s egy pillantás alatt aranyló
reggellé változott az éj...
páraként eloszlanak,
köddé válnak sötét falak,
így múlik el a bánat is,
ne félj!
TITKOK
A szem rebben, kinyílik, és lát
- szemrebbenés nélkül elárulja titkát -
szemtől szemben kutat a mélységekben,
és feltárja az IGAZAT:
nincs ajtó, nincsen zár, nincs lakat,
gondolataid elhallgathatod, de
elárul szemed, a mosolyod,
borongós árnyék homlokod fölött,
egy mozdulat, mely falba ütközött...
s ha költő vagy, csak mozdítsd
meg a tollad: soraid árulkodnak rólad,
s ha bénultan pihen öledben két kezed,
a hallgatásod még beszédesebb:
felajzott íj, vihar előtti csend,
sebzett madár, mely odafönt kereng,
majd tenyeredbe lehullajt egy tollat,
s megszólalsz ma még vagy szólni
fogsz holnap: szívedben, agyadban
dübörög a hang, súlyosan kondul,
mint lélekharang:
átok, áldás vagy súlyos kereszt?
- ÍRNOD KELL -
mert mást nem tehetsz...
Dec ember
Havat ígér a csend:
ködöt szitál a tájra, s
az árva földet takarja
sok csillogó levél -
hártyát feszít a tél
a víztükör színére, s
az égre rózsás pírt
lehel az éj...
álomba dermedt,
dér csipkézte bokrok
tépett tündérruháján
szikrázik a fény...
Élet...
Télben didergő, fázó lelkek:
sötétben járnak, fényre lelnek...
égre feszülő, deres ágak:
kristálycseppjei a magánynak
jégtömbbe zárt, fagyos szavak
- olvadó, áradó zuhatag -
örömkönnyek szikrázó tava
boldogság örök dala: Élet
szivárványból szőtt fátyla a
reménynek - izzó, lüktető
pontja a Végtelennek -
nem hagysz el, amíg
hiszünk benned...