Ametist blogja
GondolatokKémiaóra (Megadott cím alapján)
Periódusos rendszerbe
zárt, különös,
ismeretlen világ:
szerves és szervetlen,
lelkes és lelketlen
hipotézis – kísérletek,
a mikroszkópra
tapadó szemek…
Molekulák
végtelen sora,
lélegző sejtek
rugalmas fala…
Nyüzsgő-mocorgó
apró lények,
tárgylemezekre
kódolt élet,
majd vegyelemzés,
s ha mindezt tudod,
még rejtve marad
a nagy TITOK.
Versek ösvényein
Vers-ösvényeken dúdolva jártam,
térdig gázoltam hóban - sárban,
ha akadály tornyosult előttem,
ledöntöttem vagy megkerültem:
hegyes szögekből vert utat,
tiltó táblát, zárt kapukat.
Az élet labirintusában
bolyongtam, míg utat találtam,
s ha vihar zúgott át fölöttem,
csendben az út szélére ültem,
aztán fölkeltem, mentem tovább,
folyton kerestem a csodát…
Pedig végig ott volt előttem:
egy szál virágban, egy felhőben,
madár röptét, ha megcsodáltam,
vagy Hold fényét az éjszakában,
egy dallamot, egy szép mesét,
fejem fölött a Nap tüzét.
Most békés partokra jutottam,
mezítláb járok a homokban,
hullámok hátán ringatózva,
rábízom magamat a sorsra,
nem várok semmit, nem remélek,
s így is tudlak szeretni: ÉLET!
Balgaság
Megadott cím alapján
Balgaság - letérni
Bölcsesség - kitérni
Balgaság - csak hinni
Bölcsesség - kétkedni
Balgaság - szeretni
Bölcsesség - feledni…
Balgaság - kitérni
Bölcsesség - letérni
Balgaság - kétkedni
Bölcsesség - csak hinni
Balgaság - feledni
Bölcsesség - szeretni…
Múlt - Jelen - Jövő
Jelened fűzi át múltad
a jövőbe - jelened múltad is,
és lelked őre - kezeden
anyád simogató keze,
homlokodon átsüt apád
szelleme… szemedben
ott ragyog gyermekeid fénye,
náluk a kulcs: a szeretet,
a béke… angyal-arcuk
az egyetlen igazság,
előttük porba hull
mindenféle gazság -
Karácsony van - a lélek
ünnepe, bennünk lobog,
mint őseink hite…
nem bírhat rá semmi,
hogy megtagadjuk,
úgy adjuk át, ahogy
mi magunk is kaptuk!
Viszlát holnap!
Megadott cím alapján:
Viszlát holnap!
Mit jelent e mondat?
Bízom benned, várlak!
Csupán egy közhely,
szürke átlag…
„Nem látja, hogy zavar?
Jöjjön holnap!”
Rád néznek még,
de máshoz szólnak.
A remény hangja
csendül meg benne:
egy utazás a végtelenbe
átívelő híd Idő és Tér
felett, szárnyak,
miket repít a képzelet:
„Találkozunk majd,
viszlát holnap!” -
Már nem emlékszel,
mikor is mondtad…