Ametist blogja

Személyes
Ametist•  2009. november 13. 08:49

A Múzsához...

Ha lángol a papír, amire leírod,
édes-bús könnyeidet sírod, tollad
a fáklya, lelked gyötrelem, vércsepp
is megcsillan verseden: szíved vére 
s majd belehalsz a szenvedésbe
jég hűti lázas homlokod, és írnod
kell, akkor is, ha nem akarod -
szenvedély lüktet minden szavadban
lelked ott reszket a sorokban, ha
párnádba zokogsz, mert hiányzik
a kedves, két szemed könnyektől
nedves, kínoz a féltés, szerelem
a vágy átizzik verseden, és félsz, hogy
elveszítheted, mert ő halálod-életed
s ha mindezt leírtad, s elküldted néki
reménykedve, hogy talán megérti
mennyire szereted, akkor angyalok
fogták kezed - homlokodon ott ég a
Múzsa csókja, s tiéd sok lázas óra, mikor
csak rovod egymás alá a sorokat, az
idő elszáll, mint egy pillanat, sűrű
homályból előtör a fény, s megszületik
a költemény, mert versed te vagy magad:
érzés... szív... gondolat...

...

 

Ametist•  2009. szeptember 11. 05:02

Lerajzollak...

... szeretném lerajzolni az ajkad vonalát ...
és fölfedezni benne sok
apró, piciny csodát...
végigsimítanám kezemmel
felhős homlokod, és
letörölnék róla minden bánatot
s itt, ezt a csöpp ráncot
szemöldököd alatt - arcodnak
kedves ívét, és büszke válladat
halvány ecsetvonással
rajzolnám meg szemed
láthatatlan színekkel
festenék könnyeket, melyek
gyöngyház-fényben égnek
alig látszanak, és
rólad mégis mindent - minden
elmondanak...

Ametist•  2009. szeptember 9. 18:33

Egy évfordulóra...

Megemlékezés gyerekkori barátomról

Egy piros kis szekér, mit
nem húz már kezed...
régi emlékkönyv, benne
egy üzenet...
húr nélküli gitár, rég
játszott dallamok -
egy almafán ülünk, s
te szívem vallatod...
egy régi kert, melyet
elhoz a képzelet,
a fájdalom, hogy
többé nem foghatom
kezed...
egy vers, amelyre már
alig emlékezünk -
miért van az, hogy
mindent
elveszíthetünk?

Ametist•  2009. július 27. 16:38

Rab madár

A kalitkában kék tollú madár
reménykedik, szabadulásra vár
apró csőrével verdesi a rácsot
sóváran nézi a kinti világot, oly
erős a zár, kinyitni nem lehet
- madaram, kedvesem -
hogy segítsek neked?
hajtsd ide fejed tenyerembe
friss vizet hozok benne és
búzaszemeket, s a nyár
illatát a rácson át belopom
neked... hallgasd dalom
- neked dúdolom -
repít a képzelet, akár az
álom: folyók, hegyek fölött
hetedhét határon...

Ametist•  2009. március 13. 22:05

Lelkek találkozása

Fénylő lelkek

... és kigyúlnak a fények
a lelkek, ha összeérnek,
csillogó áramlatok -
szivárvány-alakok, opálos
hajlékony lények a lelkek,
ha összeérnek...
egymás lángjától fölizzanak,
szikráznak, s kialszanak, de
parázs alatt is égnek a
lelkek, ha összeérnek...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom