Ametist blogja
SzemélyesA Múzsához...
Ha lángol a papír, amire leírod,
édes-bús könnyeidet sírod, tollad
a fáklya, lelked gyötrelem, vércsepp
is megcsillan verseden: szíved vére
s majd belehalsz a szenvedésbe
jég hűti lázas homlokod, és írnod
kell, akkor is, ha nem akarod -
szenvedély lüktet minden szavadban
lelked ott reszket a sorokban, ha
párnádba zokogsz, mert hiányzik
a kedves, két szemed könnyektől
nedves, kínoz a féltés, szerelem
a vágy átizzik verseden, és félsz, hogy
elveszítheted, mert ő halálod-életed
s ha mindezt leírtad, s elküldted néki
reménykedve, hogy talán megérti
mennyire szereted, akkor angyalok
fogták kezed - homlokodon ott ég a
Múzsa csókja, s tiéd sok lázas óra, mikor
csak rovod egymás alá a sorokat, az
idő elszáll, mint egy pillanat, sűrű
homályból előtör a fény, s megszületik
a költemény, mert versed te vagy magad:
érzés... szív... gondolat...
...
Lerajzollak...
... szeretném lerajzolni az ajkad vonalát ...
és fölfedezni benne sok
apró, piciny csodát...
végigsimítanám kezemmel
felhős homlokod, és
letörölnék róla minden bánatot
s itt, ezt a csöpp ráncot
szemöldököd alatt - arcodnak
kedves ívét, és büszke válladat
halvány ecsetvonással
rajzolnám meg szemed
láthatatlan színekkel
festenék könnyeket, melyek
gyöngyház-fényben égnek
alig látszanak, és
rólad mégis mindent - minden
elmondanak...
Egy évfordulóra...
Megemlékezés gyerekkori barátomról
Egy piros kis szekér, mit
nem húz már kezed...
régi emlékkönyv, benne
egy üzenet...
húr nélküli gitár, rég
játszott dallamok -
egy almafán ülünk, s
te szívem vallatod...
egy régi kert, melyet
elhoz a képzelet,
a fájdalom, hogy
többé nem foghatom
kezed...
egy vers, amelyre már
alig emlékezünk -
miért van az, hogy
mindent
elveszíthetünk?
Rab madár
A kalitkában kék tollú madár
reménykedik, szabadulásra vár
apró csőrével verdesi a rácsot
sóváran nézi a kinti világot, oly
erős a zár, kinyitni nem lehet
- madaram, kedvesem -
hogy segítsek neked?
hajtsd ide fejed tenyerembe
friss vizet hozok benne és
búzaszemeket, s a nyár
illatát a rácson át belopom
neked... hallgasd dalom
- neked dúdolom -
repít a képzelet, akár az
álom: folyók, hegyek fölött
hetedhét határon...
Lelkek találkozása
Fénylő lelkek
... és kigyúlnak a fények
a lelkek, ha összeérnek,
csillogó áramlatok -
szivárvány-alakok, opálos
hajlékony lények a lelkek,
ha összeérnek...
egymás lángjától fölizzanak,
szikráznak, s kialszanak, de
parázs alatt is égnek a
lelkek, ha összeérnek...