Ametist blogja
KözéletEgy utcai zenész emlékére
... róla nem zengtek hírek ...
dalait nem üvöltötte szét a rádió
ő csak zenélt - minden nap, kint a téren
napfényben, hóesésben - és élt...
derűt adott, mosolyt - fillérekért
hogy a világon volt, elfelejtik
pár nap alatt, elfújják új szelek
új dalok, új hangulat...
helyén már más zenél, más
énekel, hogy ott állt valaha
a szobor tövében, ugyan
kit érdekel? csak egy szürke
felöltőbe burkolt
alak ácsorog a téren, az
ő hegedűjét tartja kezében
- húrjai közt egy szál virág -
ismeretlen zenész barátom
egy perc neked is kijár, hogy
emlékezzünk reád...
( Z. N. emlékére: 2009. augusztus - Deák tér )
Hétköznapi történet ( Anton Wildgans verse )
Fordította: Szilas Ildikó (Ametist)
Munkások követ törnek az utcán, s
egyszer csak megszólalnak a harangok:
dél van - az ásó egyet-kettőt csörren, és
aztán elhalnak a hangok - ebédidő...
A sarokban ott fekszik a málha,
újságpapírban kevés ételük,
a fal tövében állva elfogyasztják,
és nem beszélnek - ez az életük.
Páran hevernek füstöt eregetve,
néhányan tátott szájjal alszanak,
fejük felett, mint tüzes, izzó katlan
függőlegesen tűz rájuk a Nap,
majd könnyű szellő támad hirtelen,
pár elhasznált papírt sodor tova,
egy hajléktalan közeleg feléjük,
jól látszik rajta - nincsen otthona.
Hajlottan turkál, bökdös a szemét közt,
hátha akad még számára is étek,
egy fáradt munkás szánakozva nézi:
van még olyan, ki náluk is szegényebb!