Ametist blogja
KultúraJózsef Attila sírjánál
Impozáns sírok, márványszobrok - kőrengeteg,
hivalkodó pompa, névtelen nevek...
s egy szerény sírhalom a kert mélyén -
üde zöld pázsiton, nem feltűnő:
egy szürke kő - fehér táblán a név
jelzi a Költő nyughelyét: ennyi csupán...
nincs mellszobor, cifra betűk, se
kőkereszt - csak nézzük,
s egyszerre mégis élni kezd a hely szelleme:
tétova verssorokban, érzésben,
gondolatban: "Tiszta szívvel",
igaz hittel, mint egykor - Ő mesél, itt van
velünk, s az idő rohan, szalad, mint
az a végzetes vonat, de most nem
elvisz, elragad, hanem visszahoz nekünk,
fehér és vörös rózsák, parányi
emlék-morzsák, állunk,
s emlékezünk...
M A N D A L A
http://www.kep-tar.hu/picdownload.php?path=/normal/Fotok/Mandala/Mandala-118.jpg
Egymásba visszatérő vonalak
halmaza, üde, zöld színek, lélek-híd:
MANDALA...
hullámzó, tarka képek - szíveddel érted,
az érzékek birodalmába repít, felszabadítja
vágyaid, narancs-tűz karika: ez is
MANDALA...
virág-varázs, repülés-zuhanás, sorsodnak
vetülete, lelkednek tükre, képlete...
Van Gogh
Lángoló sárga színek, vibráló vonalak,
perzselő szenvedély, elfojtott indulat,
és végtelen napraforgómezők -
nyomor és fájdalom: "Krumplievők",
s az önarckép, mit láttam nem is oly
régen egy album belsejében...
Most újra rám köszön egy pesti utcán,
csak poszter, mégis elevenen néz rám,
nem múzeum, könyv-üzlet rejti ma,
csak egy olcsó ruhabolt kirakata.
Ferdén lelógó, megkopott keretben,
magányosan, s valahogy elveszetten
lebeg egy gyűrött rongy fölött,
két kosztüm és egy kardigán között,
szinte belém mar égő tekintete -
Vajon hogy került ő ide?