Ametist blogja

Kultúra
Ametist•  2009. április 12. 19:09

József Attila sírjánál

Impozáns sírok, márványszobrok - kőrengeteg,
hivalkodó pompa, névtelen nevek...
s egy szerény sírhalom a kert mélyén -
üde zöld pázsiton, nem feltűnő:
egy szürke kő - fehér táblán a név
jelzi a Költő nyughelyét: ennyi csupán...
nincs mellszobor, cifra betűk, se
kőkereszt - csak nézzük,
s egyszerre mégis élni kezd a hely szelleme:
tétova verssorokban, érzésben,
gondolatban: "Tiszta szívvel",
igaz hittel, mint egykor - Ő mesél, itt van
velünk, s az idő rohan, szalad, mint
az a végzetes vonat, de most nem
elvisz, elragad, hanem visszahoz nekünk,
fehér és vörös rózsák, parányi
emlék-morzsák, állunk,
s emlékezünk...

 

Ametist•  2009. február 12. 14:10

M A N D A L A

http://www.kep-tar.hu/picdownload.php?path=/normal/Fotok/Mandala/Mandala-118.jpg

Egymásba visszatérő vonalak

halmaza, üde, zöld színek, lélek-híd: 

MANDALA...

hullámzó, tarka képek - szíveddel érted,

az érzékek birodalmába repít,  felszabadítja

vágyaid, narancs-tűz karika: ez is

MANDALA...

virág-varázs, repülés-zuhanás, sorsodnak

vetülete, lelkednek tükre, képlete...

Ametist•  2008. december 1. 08:22

Van Gogh

Lángoló sárga színek, vibráló vonalak,

perzselő szenvedély, elfojtott indulat,

és végtelen napraforgómezők -

nyomor és fájdalom:  "Krumplievők",

s az önarckép, mit láttam nem is oly

régen egy album belsejében...

Most újra rám köszön egy pesti utcán,

csak poszter, mégis elevenen néz rám,

nem múzeum, könyv-üzlet rejti ma,

csak egy olcsó ruhabolt kirakata.

Ferdén lelógó, megkopott keretben,

magányosan, s valahogy elveszetten

lebeg egy gyűrött rongy fölött,

két kosztüm és egy kardigán között,

szinte belém mar égő tekintete -

Vajon hogy került ő ide?