Ametist blogja

Megadott cím alapján:

A tudós képleteket
írt, dolgozott,
szüntelen gondolkodott
éjt nappallá téve, míg
rálelt a felismerésre,
és felfedezett egy
eddig sosem ismert
elemet… forradalmi
találmány…

elég! nem érdekes,
ez hülyeség!

A művész alkotott,
művén egy évig vajúdott,
mert szólni vágyott,
jobbítani e tökéletlen világot,
lelkét adta egészen,
új hangon, merészen
írt egy drámát, egy
költeményt…

kit érdekel e rémregény?

Míg reggelre váltott az este,
a festő az eget leste,
vászonra vitte az égi fényt,
hogy visszaadja a reményt
annak, ki már-már
elvesztette, akár egy
régi tündérmesét…

nem érdekes, ez hülyeség!

ez már igen, ez valami…

 Leárazott érzések tára:
„Kettőt kap, egyet fizet!”
ferdén lógó árcédulára
nyomtatott számjegyek.
Egy próba-bábu: vörös
szatén, démonnak öltözött,
üres tekintet, csáb-mosoly,
egy pénzes-zsák mögött.
Bársony kalapba tűzve
zöld strucc-toll lengedez,
alatta gőgös tekintet,
mind tudjuk, hogy ki ez.
Fontoskodóan csillog egy
szemüveg-keret, belőle a
nagyító már régen kiesett.
Gyűrött rongyok, olcsó ruhák,
és hamis ékszerek, mind
valódinak képzeli magát,
csupán a lényeget takarja el
a kirakat-üveg.

Andersen meséjének ötletéből

Az utcán vonul pőre testtel
utána lépked, s nem restell
éljenezni a szolga-had
- a császár elöl halad - 
feje födetlen, képzeletben
a semmi uszályát cipeli
eljátssza, hogy valóság, és
mindenki hisz neki - a
tömeg tapsol, éljenez, egy
gyermek lassan ébredez
s hirtelen felkiált:
"A császár nem visel ruhát!
Nem látjátok, hogy meztelen?"
- és ekkor hirtelen látni
kezdenek az emberek...
"No lám csak, a gyerek igazat
szólt, minket  jól becsaptak
a koldusnak még alamizsnát
sem adtak: a semmit árulják
itt, mint lejárt sorsjegyet...
ki ekkorát hazudik, az csak
egy császár lehet!"

Hinni kell...
ha kezedből kihullott
a  toll, vedd fel újra,
mert írni kell...
a füzetre ráhajolva
nappal és éjjel,
könnyel és vérrel
míg csak dobban szívünk,
mást nem tehetünk -
szólnunk kell újra meg újra,
mert a költőnek az a dolga...
nem győzhet le a hazug
világ - megkaphatja a mát,
de nem a holnapot -
jövődet kezedben fogod, és ez
nem más, mint tollad, mely a
papíron araszolgat,
s míg formálódnak a szavak
te irányítod sorsodat
nem ő játszik veled - mert lelked
csak tied: benne őrzöd a lángot,
mellyel megválthatod magad
és a VILÁGOT!

Két szomszéd horgászni megy egy bottal, és ez
okkal borzasztóan összevesznek, mert mindegyik
magának követeli a botot, s egyre dühösebben
huzakodnak ott...
Közben egy aranyhal akad horogra, s a két
cimborának könyörögve mondja, hogy engedjék el,
élete a tét - a jutalom nem késhet semmiképp:
kívánjanak maguknak valamit, s azonmód beteljesedik.
"Az én kívánságom legyen az első!" - így a sovány, a
hórihorgas ember, s szomszédja, a kövér rákiált:
"Állj csak hátra, ember, először én jövök!" - s komájának
dühösen fejére ütött, ez pedig jól állon vágta, s miközben
elterülnek, mindkettő ezt kiáltja: "Dögölj meg, szemét!" -
s a varázslat rögtön hat, tényleg lehunyja szemét, és holtan
rogy össze a két cimbora... az aranyhal döbbenten néz oda,
aztán csak fetreng a sívó homokban szomjasan, és tudja,
hogy már ő is odavan... egyedül nem tud a vízbe jutni, csak
kínlódik és tátog, ennyit nyögdécsel hal-nyelven: "Alig látok!"
aztán kimúlik lassan, nem mozdul többet ő se:

Büntetlenül nem lehetsz rossz, de jó se!