Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Vén
stapi• 2019. január 19. 10:31
Vén
Vén a pohár,
vén a bor,
mint a kopár
ős major.
Aranykehely
volt ott rég,
fehér pehely,
olvadt jég...
Mára helyén
kong az űr,
fogas hegyén
cifra szűr.
Átalakult,
mint a báb,
sok meglazult
kőhasáb...
Látogatók
élvezik,
támogatók
éltetik.
Múzeumi
falak közt
tömött puli
ül szemközt.
Vele szemez
vén pohár,
s új dalt szerez
vén borán.
2019. január 18.
stapi2019. január 20. 09:18
@dufmar: Örülök Neked, kedves Marika! Köszönöm, hogy eljöttél! :)
dufmar2019. január 20. 07:48
De jó hogy benéztem, tetszik a versed.
Rozella2019. január 19. 18:02
@stapi: igen ismertem a történetet, ez tényleg a vers csodája... de én olvasni szeretem inkább...:) mert a vers szerintem nagyon érzékeny jószág, egyetlen hangszínnel, hangsúllyal is lehet rajta módosítani, értelmezni, stb.. és ha már itt tartunk, tisztelet a kivételnek, de a legtöbb költő a saját verseit pocsék rosszul mondja...Kányádi viszont nem ilyen volt..:)
stapi2019. január 19. 17:47
@Rozella: Hmm... Majd megpróbálom két sorban mondani... :)))
Bocs az idétlen viccért! Ismerem Kányádi történetét e tekintetben. Igen, ő is egy kisfiútól "tanulta" meg ezt:
http://mek.niif.hu/02600/02673/html/mond
Ezért van az, hogy a vers akkor is vers marad, ha prózaként, folytonos sorokba írjuk. Ez a vers csodája, mondhatnánk - és talán úgy is van.
Rozella2019. január 19. 17:36
@stapi: tudod Kányádi szerint "a vers az, amit mondani kell.."- és ha innen nézem, akkor mindegy! :)
stapi2019. január 19. 17:23
@Rozella: Köszönöm szépen, hogy olvastad! (Úgy kezdtem el, aztán menet közben javítottam (rontottam?) ilyenre - a tartalom miatt.)
Rozella2019. január 19. 17:15
Jó lett! / sztem két sorokban szebb lenne a forma :) /