Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szenteste a pusztában
stapi• 2018. október 19. 20:00
Szenteste a pusztában
Ropog a parázs, a gyér lángocskák táncoló fényében egy-egy szempár villan fel. Csak néhány juh mocorog alvó társai közt.
A juhász épp a másik oldalára fordul, valamit mormol, talán az ünnep jár az eszében, s arról álmodik. Vagy talán az unokáit vizsgáztatja, el ne rontsák a betlehemest...
Nyugalom és béke honol a tájon. A legelő – nappal végtelennek tűnő – mezejéből most alig pár méter látható. A puli fészkelődik, szimatol... Tán csak nem valami haramia közeledik! De aztán megadóan leteszi a fejét, épp hogy nem koppan...
A falu ablakai derűs fényeket vetnek, az utcák csendesek... Ám a túlsó szélen most felhangzik a mindenki által ismert, lelket melengető dallam: Mennyből az angyal, lejött hozzátok... Talán épp a juhász unokái azok, nem tudni, mert most a másik irányból is felcsendül a Csilingelő harangocskák... Ajtók nyílnak, ajtók záródnak, szívek dobbannak, szemek ragyognak. Sütemény illata terjeng, halk kacaj csendül. Lassan tetőfokán a betlehemezés...
...Kis szünet, kis szuszogás, megint szünet, megint szuszogás... Valamit mégiscsak érezhet az eb, mert hirtelen felugrik, és vad vonyításba kezd. A juhász erre felkapja a fejét, és figyel, fülel, de nem hall semmit. Aztán – mintegy varázsütésre – a birkák is mozgolódni kezdenek.
– Mi a csuda ez? – kérdezi hangosan, mintha a kutya érthetné, amit mond.
Lehet, hogy érti is? Egy ugrással a gazdi ölébe telepszik, és állát a juhász combján nyugtatva, halk morgásba kezd. Nem harag, nem fenyegetés ez, inkább csodálkozás. Szeme ide-oda cikázik, és nyugtalanul vár...
Hirtelen őrült szélvihar kerekedik, fütyül, tombol, az itt-ott található fák koronáját tépi, s közben – mint egy megalomániás hitszónok – hatalmas hangon dúdol. Mintha csak ezt mondaná erélyesen, de ünnepélyes méltósággal: Pásztorok! Pásztorok!
A faluban ekkor megáll az élet. Mindenki mozdulatlanná dermed, és hallgat, sőt, hallgatózik: mi süvölt, mi tombol a rét felől? Velőt ráz, mégis szívet csendesít a szél hozta dallam vagy mi... Lassan ocsúdnak a kábulatból, mintha a könyörtelen idő órája megállt volna egy kicsit pihenni és velük együtt borzongani, majd újra elindulna messze, messze a történelembe...
Az egész nem tart tovább egy fél percnél, de minden szívben maradandó nyomot hagy. Évekig fogják emlegetni, hogy:
– Emlékeztek az Isten üzenetére? Elküldte Fiát a mennyből hozzánk, bűnösökhöz...
Egyszerre megkondultak a harangok, egyik a másik után lépett be és zengedezte a maga énekét: bim-bam, bim-bam... Végül már egész falkára való harang kongott, s az egészből egy nagy káosz kezdett kialakulni, amitől a pásztor kinyitotta a szemét. Szemben az óra épp delet mutatott, s a harangok varázslatos módon elhallgattak. Néma csend lett a szobában, csak szegény juhászunk kiáltott egy égedelmeset:
– Jaj nekem! Elaludtam! Asszooony!!! Mért nem ébresztettél fel!?
A felesége nézett be kisírt szemekkel...
– Felébredtél? Jól megijesztettél bennünket... Már azt hittük, véged.
– Mért, mi történt?
– Az a bolond kos, amelyiket már rég le akartad vágni, fellökött, és jól beverted a fejed. Az orvos azt mondta, ha délig nem ébredsz fel, el kell vinnünk a kórházba... A baleset meg még az este történt. Ha az az okos kis kutya nem kezd el vonyítani, észre sem vettük volna, ott fagytál volna meg. Most még jobban szeretem, akármilyen bolondos is...
- Akkor csak álmodtam az egészet?... – gondolkodott az öreg, és megvakarta a fejét, amitől aztán még jajdult is egyet. – Igaz is, micsoda képtelenség lenne szentestén a pusztában tanyázni...
A pontos történetre nem derült fény, de az biztos, hogy néhány nap múltán a család megint ünnepelt. Az unokák ügyesek voltak a betlehemezés során, hát megérdemelték, hogy a karácsony elmúltával is nagy kanállal egyenek. A juhász gyógyultan, elégedett mosollyal forgatta a bográcsot, s még kissé fájós fejét tapogatva osztogatta a kóstolni való falatokat, mondván: több száj hamarább észreveszi, ha hiba van benne.
Természetesen a kóstolásban a puli is részt vett, méghozzá tripla adaggal... De talán még ráadást is kapott, mert többször elszaladt kaparni a földet...
2018. október 16.
stapi2018. október 23. 08:50
@skary: OK, rendben van. :)
stapi2018. október 23. 08:49
@DonGiovanni: Nem tudom, nem értek hozzá. Nem az? Szívesen várom a javaslatodat, milyen kategóriába tegyem. :)
skary2018. október 22. 18:35
@stapi: kárlenne..írj ahogy szoktál :)
DonGiovanni2018. október 22. 18:27
Ez novella??!
stapi2018. október 22. 16:19
@skary: Köszönöm a bemutatót, igyekszem mintának használni, ha még írok. :)
stapi2018. október 22. 16:18
@M.J.Kata: Köszönöm szépen, hogy eljöttél hozzám! :)
stapi2018. október 22. 16:17
@Kicsikinga: Kedves Kingácska, ha Neked tetszett, már megérte megírni! Nagyon örülök, ha örömet szereztem Neked. Köszönöm szépen, hogy elolvastad!
Kicsikinga2018. október 22. 14:03
Jaj, ez nekem nagyon tetszett!
Megható, melegséget adó!
Köszönöm szépen!
skary2018. október 22. 04:20
@stapi: Szenteste a pusztában
Ropog a parázs, a gyér lángocskák táncoló fényében egy-egy szempár villan fel. Csak néhány juh mocorog alvó társai közt.
A juhász épp a másik oldalára fordul, valamit mormol, talán az ünnep jár az eszében, s arról álmodik. Vagy talán az unokáit vizsgáztatja, el ne rontsák a betlehemest...
Nyugalom és béke honol a tájon. A legelő – nappal végtelennek tűnő – mezejéből most alig pár méter látható. A puli fészkelődik, szimatol... Tán csak nem valami haramia közeledik! De aztán megadóan leteszi a fejét, épp hogy nem koppan...
A falu ablakai derűs fényeket vetnek, az utcák csendesek... Ám a túlsó szélen most felhangzik a mindenki által ismert, lelket melengető dallam: Mennyből az angyal, lejött hozzátok... Talán épp a juhász unokái azok, nem tudni, mert most a másik irányból is felcsendül a Csilingelő harangocskák... Ajtók nyílnak, ajtók záródnak, szívek dobbannak, szemek ragyognak. Sütemény illata terjeng, halk kacaj csendül. Lassan tetőfokán a betlehemezés...
...Kis szünet, kis szuszogás, megint szünet, megint szuszogás... Valamit mégiscsak érezhet az eb, mert hirtelen felugrik, és vad vonyításba kezd. A juhász erre felkapja a fejét, és figyel, fülel, de nem hall semmit. Aztán – mintegy varázsütésre – a birkák is mozgolódni kezdenek.
– Mi a csuda ez? – kérdezi hangosan, mintha a kutya érthetné, amit mond.
Lehet, hogy érti is? Egy ugrással a gazdi ölébe telepszik, és állát a juhász combján nyugtatva, halk morgásba kezd. Nem harag, nem fenyegetés ez, inkább csodálkozás. Szeme ide-oda cikázik, és nyugtalanul vár...
Hirtelen őrült szélvihar kerekedik, fütyül, tombol, az itt-ott található fák koronáját tépi, s közben – mint egy megalomániás hitszónok – hatalmas hangon dúdol. Mintha csak ezt mondaná erélyesen, de ünnepélyes méltósággal: Pásztorok! Pásztorok!
A faluban ekkor megáll az élet. Mindenki mozdulatlanná dermed, és hallgat, sőt, hallgatózik: mi süvölt, mi tombol a rét felől? Velőt ráz, mégis szívet csendesít a szél hozta dallam vagy mi... Lassan ocsúdnak a kábulatból, mintha a könyörtelen idő órája megállt volna egy kicsit pihenni és velük együtt borzongani, majd újra elindulna messze, messze a történelembe...
Az egész nem tart tovább egy fél percnél, de minden szívben maradandó nyomot hagy. Évekig fogják emlegetni, hogy:
– Emlékeztek az Isten üzenetére? Elküldte Fiát a mennyből hozzánk, bűnösökhöz...
Egyszerre megkondultak a harangok, egyik a másik után lépett be és zengedezte a maga énekét: bim-bam, bim-bam... Végül már egész falkára való harang kongott, s az egészből egy nagy káosz kezdett kialakulni, amitől a pásztor kinyitotta a szemét. Szemben az óra épp delet mutatott, s a harangok varázslatos módon elhallgattak. Néma csend lett a táj szinte megfagyott és ebben a varázslatos csendben kifényesedett az ég és aranylétrán megjelent az Úr s körötte jobbról és balról hófehér angyalok amik szinte tündököltek az aranyfény háttér előtt. A teremtő megszólalt, hangja a feltámadás harsonáit idézte " KOFIDISZ"
M.J.Kata2018. október 21. 21:37
Jó kis történet, nekem tetszett. :)
stapi2018. október 21. 20:58
@Törölt tag: @magdus: Köszönöm szépen, hogy olvastátok! :) Köszönöm szépen az értékelést is!
magdus2018. október 21. 18:07
A juhász kiált egy "égedelmeset"ugyancsak régi kifejezés. De most Te visszaidézted. A fejbeverésre vigyázni kell, bár a legtöbb ember az ilyen eset után kezdi hinni, hogy létezik Isten. Vakargatja az öreg is a fejét. A közeledő karácsony, a betlehemezés, mindig magasztos esemény. Pihentető és egyben figyelmeztető a történeted.
Törölt tag2018. október 21. 12:11
Törölt hozzászólás.
stapi2018. október 21. 11:28
@skary: Tedd azt! Itt és most felhatalmazlak, hogy átdolgozd. Szívesen olvasnám! :)
Köszönöm szépen, hogy itt jártál!
skary2018. október 21. 10:42
én valami fantasztikus véget csináltam volna :)
stapi2018. október 20. 19:03
@Rozella: Köszönöm szépen, hogy elolvastad! :)
Rozella2018. október 20. 11:46
@Rozella: a puli az meg puli... :))
Rozella2018. október 20. 11:46
Jó történet, olvastatós és életszagú... :)
Mikijozsa2018. október 20. 09:49
@stapi: így van én is gondoltam erre, a mai korban egyre inkább beigazolódik valami hasonló
stapi2018. október 20. 09:37
@Mikijozsa: Kedves Barátom! Akár igaz is lehetett... Sok balesetes számolt be gyógyulása után olyan álmokról, amik teljesen valósnak tűntek, és még évekkel később is úgy gondolják, hogy valamilyen titok folytán az is valóság volt, csak más. (És itt most nem a halálközeli élményeket átélt emberekről beszélek.) Némelyek ebben az állapotban olyan álmot láttak, ami később megvalósult...
Nagyon szépen köszönöm a látogatásod, és a véleményed!
Mikijozsa2018. október 20. 09:20
nagyon szép, gratulálok - tökéletesen elképzelted