Küszöb előtt tizenkét szűz

Küszöb előtt tizenkét szűz

toporogva vénembert űz.

Búcsúzik az, csak körülnéz,

hátra tekint, múltat idéz...

 

Mit visz el, és mit hagy nekünk,

amivel még elélhetünk?

Fejcsóválva, bosszúsan int:

elmaradt a jólét megint.

 

Viszont maradt a sok tahó,

s feketére váltott a hó!

Tarka lett a vágyott nyugat...

Sok kis kutya Holdat ugat.

 

Holdon túl a Nagy Babilon

terpeszkedik vállaidon.

Egyre fújja az új igét:

Csendesítsd az égi misét!

 

A harangod papír legyen,

hited ne lásson át hegyen!

Alázatod minket illet,

Allah ad rád másik inget!

 

Felejtsd el a régi Istent,

vagy itt hagysz te mindent, mindent...

Unokád ha meg is marad,

új hitet – vagy halált arat!

 

Ez hát, mit e vénember hagy

maga mögött, amint befagy,

s betáncol a tizenkét szűz.

Szemükben a szerelemtűz

 

olvadást, vagy jeget takar? –

Vagy egy végső vihart kavar?

Nagy-nagy tüzet fog majd rakni,

s forró helyen fogunk lakni?

 

Küszöb előtt tizenkét szűz

toporogva vénembert űz.

Búcsúzik az, körülkémlel,

szembesül a szörnyű ténnyel.

 

‘Mit elkezdett, telve heggel,

s nem követi egy szebb reggel!

Sötétségbe hajlik a Nap,

a húsodba kutya harap.

 

Ezért űzi tizenkét szűz,

a szemükben lángoló tűz.

Üres gyomruk nagyot kordul,

elnyelnék e nyomort orvul,

 

ha engednénk, s nem vitatnánk,

ki a nagyobb, s van-e hazánk;

ÚNIÓ, vagy nemzetállam;

nálad a kulcs, avagy nálam...

 

...E világnak forró zaján

meggyógyulsz-e, kicsi hazám?! –

Tizenkét szűz nyitásra vár

decembernek fagyos haván.

 

Egy tucat ők, ennyi az év.

Új kezdethez bőven elég!

Bárki legyen, ki Országunk

eladná, vagy töri águnk,

 

szilveszterrel távozzon az.

Így lesz hazánk hű és igaz!

Induljon az első lépés,

új létben a nagy kiképzés:

 

Űzzük együtt e vénembert,

s a begördült szörnyű hengert!

Unokáink ne mondják majd:

megtűrtük e vérengző fajt.

2016. március 31.