Délibáb

Délibáb

 

Néha rémlik életem ködéből

régi nóta, tarka délibáb,

és kitűnik éji vaksötétből

régi arc, ki vágyakozva vár.

 

Ház előtt, a gömbakácok árnyán

homlokára esti fény borúl;

meggyes ajka bűvkörébe látván,

balga szívem szenvedélyre gyúl.

 

Otthonába térve, kisszobában,

szép szemébe nézve révedek,

barna fürtje vállain pihen meg;

 

Combja selyme inte csábitásban,

ajka mondja ezt ma nem lehet,

míg a két kezem te nem kapod meg!

 

Kis István Mihály

2010 április 10