A harmat

stapi•  2011. március 1. 09:46

              Elmélázott. A harmatos reggeli fűre gondolt. Hogy is történt? A biciklis gyorsan kanyarodott a hajdani vályogvető gödör mellett, a fű vizes...

 

...játszani kellene! Talán futva is lehet utánozni. Korán kelni, amikor még a nyári nap tüze nem perzseli fel a zsenge harmatot. Rohanni és kanyarodni. Hátha... hátha elcsúszunk. Mint az a biciklis.

 

              – Kati! Gyere, kitaláltam valamit!

Csillogó szemmel hallgatott. Bólogatva ismételgette:

              – Reggel korán kelünk.

 

              A nap álmos hunyorgása költötte, amint a gangon át kukucskált be az ablakon. Tűzpiros fénye a szemközti falra esett, kirajzolva az ablak formáját, vörösre festve a pingált képeket.

 

              – De gyönyörű! – sóhajtotta, de a következő pillanatban már rohant ki az ajtón, bele a bokáig érő porcsinba. Csupa víz és sár lett.

              – Ez az! – rikoltotta és futott a szobába, mindent összekenve.

              – Kati! Kati, kelj fel! Jó a harmat. Csúszik.

              – Hhháááóó... Khhh... mi van?

              – Kelj fel. Megbeszéltük... harmat van!

 

Kati hirtelen felült a kuckóban. Ott szeretett aludni, jól érezte magát a kemence társaságában. Városi lány volt, de szinte minden rokona a tanyákon robotolt. Most felült, szandálját a kezére húzta és kisétált. Fél perc múlva tért vissza, kezén a vizes szandált mutogatva.

              – Aha – mondta álmosan. – így vissza tudok feküdni, nem piszkoltam össze magam. S pár pillanat múlva már álomországban játszott tovább.

 

              – Minek is keltem fel?... most micsinájjak? Sáros a lábam...

Kiszaladt. Futott az ösvény füves partján, lábai egyre vizesebbek. Növelte a sebességet. Jön a kanyar! Balról a gödör, jobbról a szénakazal. Ahogy csak tudott, beledőlt a kanyarba és... és semmi sem történt. Csalódottan állt meg...

 

              ... mosolygott. – Igen, mert lelassítottam. Féltem. Féltem, hogy tényleg elcsúszok, mint az a biciklis. Mikor is volt? Nyolc éves voltam. Éppen ötven éve lesz a nyáron! S Kati... Kati már 26 éve nincs. Autóbaleset.

 

2011. február 28.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2019. március 24. 19:26

@lelektunder: Köszönöm szépen, hogy értékelted! :)

lelektunder2019. március 24. 19:11

Izgalmasan építed fel a témát, végig leköt, írásaid olvasva, tudom, hogy egy csavar lesz a végén....

stapi2017. március 18. 15:04

@pete57: Kedves Erika, köszönöm szépen, hogy olvastad! :)

pete572017. március 18. 14:27

Tetszett! Kár, hogy a vége szomorú.... :(

stapi2011. március 14. 22:38

Kedves Babett, köszönöm a látogatást!

Babett2011. március 1. 12:54

:(