legland blogja

új idő lesz

remegnek az óratornyok

ma ledőlnek

ma megáll az idő

roncsaidon futhatok előre

mehetek hátra

elveszett csókokat megtalálok

újakat újra adok

utolsó sorok visszafelé futnak

elfogynak a fájó szavak

hamuból tűz

sóhajomból vihar  mi szeretni űz

remegnek az óratornyok

ma megtörlek idő

hamisan többet nekem nem kattogsz

mától a szívem méri

a szívem önmagát!

mindent megtettem

ez becsület dolga

és eldőlt ki a győztes

élet a tiéd vagyok

neked hódolok

érted festem

napfogyatkozáskor

vörösre a napot

érted álmodok

a fekete égre

színes virágot

szeretni a szerelmes világot

követ kőre rakva

építeni a holnapot

fekete csipke az éjszaka

átlátok rajta

holnap vár az élet

már izzik az acél

kovácsolni a jövőt

hív a munka!

csend legyen

apadj el hazug szó

te gyilkos folyó

ne zúgj harang

ne ropogj tűz

ne harsogj dal

te ámító

csend csend

ne dobogj szív

lelkiismeret ne harsogd

felelősség

csend legyen már

vörös tűz utáni 

fekete fekete csend

elolvastam a nevemet a kövön

féhér kőbe vésve

visszafelé egy élet regénye

ott volt a kezdet és ott a vég

olvasom a betűk tengerét

össze vissza minden

ez volt az életem

már mindent elolvastam

nincs több betű

nincs több rovás

megszakadt az írás

s fut az élet ujja

sima kőlapon 

fut tovább...

Láttam meghalni a nappalt,

születni az éjszakát.

De jó megfürödni hold,

a te tiszta fényedben,

s csillagok ezüst tengerén,

utazni feléd, utazni,

végtelen.