legland blogja

idő hálódban vergődik a test

hullik a levél

az idő végtelen folyó

csendes sodró

az út hosszú

parttalan álmok

színes lepkevirágok

tündérrózsák

édes illatok

s a sötét égen

piciny remény csillagok

munka robot

izzad a test

gyöngyözik a homlok

örökké őrölnek a malmok

meg nem áll a  kereplés

zúg a kasza

s a kalapács szikrát sikít az éjszakába

az idő árja sodor

tör visz

partot nem ér soha

te édes élet

lehullt

lehullt az álca

szép margaréta

te hamis világ egyetelen igaza

őszintén vagy szép

nem szakítalak le soha

őszintén borúlj majd

őszintén egy hideg sírra

te szép margaréta

de szépen éltem

mennyi szerelmet nem szerettem

mennyi drága gyöngyöt nyakadba nem tettem

mennyit néztem a semmit

mennyi álom van még fejemben

mennyi el nem csókolt tűz a szám vörösében

de szépen éltem

mennyi halott szerelmet viszek

de mennyit a szívemben

Nem álmodom többé szerelemről,

Fehér csipkéről, a tűz vöröséről,

Lángoló szíved melegéről.

Nem álmodom többé,

Szép folyók kékjéről, szemed színéről,

A hó ragyogásáról, lelked tiszta haváról.

Nem álmodom többé,

Édes gyümölcsökről,

Csókod éltet adó, jó ízéről.

Nem álmodom többé, a legszebb dalról,

Reszkető ajkad, szerelmes sóhajáról.

Nem álmodom többé, soha, a boldogságról!

csak az érzést viszem

de azt a szívemben

óvlak védlek szerelem

megszerettelek

kiskabátom életem

kicsiny zsebébe elteszlek

légy mindig velem

hidegben ha fázom

jó meleg

légy velem

érezzem tüzed

mikor a nap perzseli bánatos arcom

adj vizet

csókoddal életet

így viszlek kiskabátom

míg egyszer el nem veszítelek