legland blogja

hideg a nap, bánt a szél

egy lány, egyedűl a világban,

szíve már nem remél,

magában zokog,

megismerte ő, meg a bánatot,

s könnye csak hull, hull,

mint ősszel a virágok,

hideg a nap,

bánt a szél, a világ zajong,

de ő csak némán, csak némán zokog...

Akaratod vihar, villám, tűz.

Görbül az acél, törik a szikla,

Fakad a vér, küzdj meg,

Küzdj meg álmaidért!

Haragos folyó, izzó nap,

Fegyverek, s bántó szavak,

Utadba ha állnak,

akkor is higgy magadba!

S emlékezz  azokra,

kik feljutottak a csúcsra,

vérbe, mocsokba, megfagyva,

de győztes zászlójuk hirdeti:

A dicsőség azoké, kik bátrak és hisznek magukba!

Boldoggá tettél nyár,

virágaid illatával,

madarak dalával,

a lemenő nap 

aranyat szóró, tűzdalával.

Boldoggá tettél nyár,

a szépség álmával,

hosszú éjszakák,

forró mámorával.

Boldoggá tettél nyár,

zöld erdők,

álomba ringató,

suttogó szavával.

Boldoggá tettél nyár,

hogy élhettem fényedben,

s arannyal szórtad be,

arannyal, megfakúlt életem.

Boldoggá tettél nyár,

hogy elvezettél ősznek bronz kapuihoz,

bár testembe a szél hideg kézzel markol,

de volt szerelmek tüze szívemben,

még oly forrón, ott lángol!

lehullott leveleimet

szelek szórjátok

barnán az őszbe

nem kiálltok

fülemben némán zúg a csend

s lépteim elvesznek

szórjatok szelek

utat már úgysem keresek

vigyetek, néma leszek

nem zúgó folyó, akaratos gyermek

vigyél el, szórj el élet,

amint  őszi szél

egy elsárgult falevelet

semmi nem veszhet el

keresd a darabokat

illeszd össze

ha meg van

akkor lépj tovább

nem veszhet el semmi

egyetlen töredék sem

keresd meg, illeszd össze

s lépj rá az útra

lépj rá az ösvényre

hideg lesz és sötét

éhezni fogsz és fázni

sok árny fog rád lesni

sok hamis csillogás csábítani

sok kedves szó ámítani

de menj tovább

téveszmék, hazugság, erőszak,

mind mögött ott rejlik egy darab

illeszd össze és menj tovább

egy cél van, hogy megtaláld a kutat

meg a forrást

s ha majd ott állsz mindenek felett

akkor meglátod

mi az egyetlen igazság:

Isten, a szeretet!