kevelin blogja

Itatóspapir felszívta a  tintát

 golyóstoll szántotta a papírt
Bedőlt pincèkbe láthatnánk mintát
Ahogy a  szerelmes katona írt

Szívéből jött nem kereste a szót

Édesem mindig csak rád gondolnék
Keresném a szót a fülbemászót
Jővőnkről veled együtt álmodnék

Ám a  parancs igazodj fegyvert mutass világunkban  arra gondolok örüljön
Szép  világunk mit adok neked

Kérlek kedves engem keress kutass
Bús szerelmed hűséggel vegyüljön
Szépsélgem szeretlek  lebegnék veled

Adott rímkre írtam _fórum-

Roppant varázslat felhője

Csillagtalan éj feketére tágul

Benne a szél  szomorúan gurul

Tenger surrogása vízeknek sóhaja

Két elváló léleknek zokogó óhaja

Az bucsúzó szenvedélyében szeretve suttogva remeg

Vágyam már csak panasz a guruló szélben

Reményt küldök minden édes

Szerelmesnek soha ezt ne tegye 

Az én álmaim elrepültek a széllel

A lány kit szerettem nem akarta éltem

Szomorúan hosszan bucsúzott

Tajtèkzó tenger partján  szélben zokogott

Két szerető lélek álmait feladva

Süvitő szélben búcsúzott és

Soha meg nem nyugodott

Utániroda vers fordítás

Azt beszélik az emberek meghaltál

De én  érzem még élsz úgy mint rég

Anno mindenkitől keserűn bucsúztál

Itt hagysz minket elmész végleg örökre 

fáj a szíved nem gyógyítja semmi sem 

Ennek már  hosszú  keserű tizenhét éve

Azt beszélik az emberek gyenge vagyok 

Lehet én is hamarosan meghalok de én

Tudom érzem  ifjú vagyok mint régen és

 Sétálunk napsütötte sávban a réten

Találkozunk lángra gyúlunk csókolózunk

Egymást szerelemmel kedvesen simítjuk 

Utániroda  fordítás 

Sohasem érkeztél meg hozzám kedvesem

Csalódottan küldöm ezért  most levelem

Nem tudtalak tartani karomban soha

Oly messze vagy tőlem mint istenek otthona

Léted magas torony

 Elérhetetlen tàvoli vidék

Hegyek tetejéhez a  titkos ősvény 

 Időnk hullámzó pillanataiban csak téged vártalak

Hiàba minden azt hiszem én már feladtam

De kedvesem mégis ott vagy minden kertben 

Mit valaha láttam 

S vártam 

Ha nyílik a kapu te lépsz ki rajta 

Vagy a nyiló ablakokból álmodozva töprengve

 rám várva te tekintesz vissza 

Ha megyek az utcán úgy érzem lépteim

Mintha tieid lennének pedig nem

S a kirakatok üvegéből mintha te néznél

Vissza ràm

 De  kár csak én vagyok az a torz

Mindig és mindenben téged látlak  

De talán van valami közös bennünk 

Úgyanaz a madàr repül felettünk

Kérem énekelje el 

Siess már hozzám édesem

Adott vers fordítàsa Rainer -Maria Rilke verse

Fordítottam én

Ha te a csodák csúcsán lennél
Én leragadva letaglózva a völgyben
Hívnál e szerelmem gyere jöjj felém
Vidáman legyünk együtt az örömben
Ha háborgó tengerben fuldokolnék
Te meg csendes partján napozgatnál
Úsznál e utánam életem menteni
Cápák közt szilaj hullámok hátán
Ha Mennyország kapuját előttem
Bezárnák nagyhatalmú szentek
Te kijönnél értem tudom szerelmem
Együtt legyünk a beteljesedésben

Fordítás