kevelin blogja

Csak egy hangulat 

Csak egy gondolat

Csak egy mozdulat kell

Hogy lépj és 

Ne csak magadért

Indulj el màsért 

Ha haragszol is

Ha fàj is

Így tettem én is

Az örök hangulat kereső

Magamat legyőző

Bőre barna 

Szeme kék

Nekem 

Legszebb kislàny

A föld kerekén

 És kész

Ne mond azt hogy

Nagyot nőttem

Gesztikulàl hevesen 

Miért

Mert ezt mondja mindenki nekem

 Úgy fogja a macskát mintha

Fia lenne szeretettel

Dicsekszik vele

Hintàzunk beszélgetünk 

Közben sötétedik 

Hamar

Kikisér a buszmegàllóba

Ellenkező irànyba indítana el

De én nem hiszem

Nem oda Buda

Az màs fele van

Szívemben megtartalak

Most iràny haza

Àllok a buszmegàllóban

A sötétség àtkarol

Széles úton egy busz sehol

Fehér pöttyök az autók

Mint megannyi csillagok

Hú de sok van

Kibírom 

Biztos  jön az én buszom

Màr valahol

Lazàn Éva lazàn

Magamnak  ezt  mondogatom

Mikor

 Öt unokàm màr nagy volt

Eszembe se jutott

Született egy csepp

 A legkisebb

Őt màr ritkàn làttam

Évente úgy kétszer

Nem gondoltam arra

Müvész lesz holnapra 

Képén zöld fenyő auràja

Rózsaszín 

Sötét vihar is sàrga

Folytasd csak Szófikàm 

Tekínts a vilàgra

A vilàgnak minden

Nyilló viràgàra

Rózsànak szirmàra

Hintàzó faàgra

Fekete Teodor hol vagy merre lapulsz

Hiànyzol mint minden eltünt tàrgy vagy 

Személy kit nem talàlok ugyanúgy

Nekem sokat érsz töprengek esténként

Kereslek kutatlak vivódok magamban

Éjjel nappal rólad àlmodom  Teodor

Fekete hàtsódról  szép színes arcodról

A te arcod Teodor nem kétszínű

De sokszínű ķék szemed kettes 

Piros a szàd

Hol ötös hol hàrmas

 Az orrod hegyes egyes

Én voltam hibàs tudom nem tettem 

Beléd kàrtyàt most megtalàlnàlak

Jajjt kiàllt haragszik sír a kertünk

Félve nézi hogy erőnk gyorsan pusztul

Szépségéhez mindent beszereztünk

És akkor nem érezte magàt rosszul

Barack àlma derengő tenyészet

 Slöttyi tava nézte az évezredet 

Szemünkbe szórta a sok szépet

 Mit legyen tőle kérünk képletet

Satúba zàr összenyom az idő

Szép kertem àtélem szenvedésed

Nekem is hiányzik boglyas dàliàd

Nézni tehetetlen oly rémitő

Senki én sem te sem érted

S a fájdalmunk gyötrővé vàlik

Szonettversenyre îrtam