kevelin blogja

Semmibe lobban a láng lelkembe záródó remény

Néha még álmodik nem emlékszem hová oson el

Kiömlött mint zaccal a kávé mint falról leesett tànyér

És megmarad az átázott fal büszkén mondja bee

Úgy fàj a szívem  a chips utàn

Nem tetszik nekem  a tv reklàm

Úgy csipegetném a kedvenc chipsem.

De Tescó polca üres nem lelem

Hiàba keresem nincs meg a kedvesem

Szomorúan írom most komoly levelem

 Írd meg nekem vàlaszolj  mikor lesz

Életem újból olyan  mint rég  hogy

Keserű szàm sós chipsel vigadhat még

Fórum utàniroda fordítàs

Az elefànt ormànya sem paràny
Óriàs trombítàs szeme dőre
Àll félszegen előtte emberfők
Ma is kedvesnek kell őket  làtni
Csodàlattal nézzük és nézzük őt
 Teste ormànya szàmunkra talàny

Szegény Rosynak àllatkert otthona
Meleg homokba fekszik henpereg
Amit megeszik az bizony rengeteg
Nem tudom van e és milyen fogsora
Magasan hintàzik szürke szemöldöke
Ormànya szőkőkút  trombitàlja vàltig
Direktor úr beszéljük màr meg azt
Hogy kiszöktet jobb lesz az nekem igy
Magànak is nem lököm fel igy igaz
Csak segítsen nem làtja meg senki
Garantàlom nem lesz egy bibije se
Jó elefànt leszek nem megyek mikróba

szonett versenyre írtam

Agyagos víz partjàn

Nyugszik egy kis tócsa

Kiszàrad vagy marad

Az idő megoldja persze

 Ha akarja

Ma esni fog mondjàk

Azt hiszem elhiszem

Fekete lepke verdesi szàrnyait

Nem vàrtam eltévedt

Vendég nàlam 

Szekrény mögé berepülő repülő

Tücsökzenére ràmolom halmaim

Nicsak mily sok nàlam a 

Ladi ladi lom ócska rongy lim lom

Erre se vàgytam inkàbb màsra

Egy cseresznye tàlra

Màskép söpör a partfis 

Màskép a seprű is 

Oly ügyesen sosem írok

Mint szomszédom a meghalt

 Radnóti Miki

Ezt a vàrost nem ismerem

Jól néz ki de minden üres

Müködik ugyan de  nem làtok

Sehol egy embert 

Sehol egy teremtett àrva lelket

Kitől megkérdezném

 Merre és mivel menjek

Hol az otthonom  hogy jutok haza

Merre az ablakom 

Jàr velem a pàternoszter

Le és fel folyt

De hol szàlljak ki most

 Merre visz a villamos

Széles fényes útak mentén

Magas hàzak üres épitmények

Volt e itt  valaha élet

És ha volt 

Akkor most miért nincsen

Üres minden tér és bolt 

Hol a Duna és a templomok 

Mit akar tőlem titok a sors

Miértis menjek előre ha beleütközöm 

A nihilbe a szomorú szürke semmibe