Jeltelen rejtjelek

Vers
kapocsi.ancsa•  2019. december 5. 08:07

álomhatár


Mennyi csend szólt rám az éjjel,

mennyi könnyű gondolat,

futott messze, körbe-körbe,

ott ahol a fény szalad.

 

Apró gyöngyök fűztek össze,

apródruhát viselők,

haját tűzte, görbe fűbe

fűzve bontott vakmerőt.

 

Csónak ringott, ajtót vágott

víz tükrébe sötét mély

nyelt el mindent, égni látszott

lépcsőt vágott lent az éj.

 

Angyal sétált, kettőt tapsolt,

hangtalanul, lassulón,

elsimult a fény s az árnyak

összebújtan halkulón.

 

Csend se szisszen, szél se se bánja

meg se rezdül már az ég,

egybefolytan néma csókban

kibékül magával rég.

 

kapocsi.ancsa•  2019. december 3. 17:29

Hátrahagyva - megadott szavakkal

csipkék, könnyű, holdfényes, hallgatag, merengve, sugár, oszlop, eső, lámpaláng, karol


Merengve karol a könnyű semmi,

csipkék nevetnek - apró repkedés,

ahogy a holdfényes eső útra hull,

úgy vagyunk mi is látszólag kevés.


Hallgatag lámpaláng oszloptalapzaton,

esti sötétje az árnyékalkony,

fel-felhullámzik a hangom,

kinevetett múltam a sugárúton


hátrahagyom


https://www.youtube.com/watch?v=JF9LCObIBmo


kapocsi.ancsa•  2019. november 18. 20:54

Ha Holdarany

 

 

Holdarany - suttogom,

csend a csönddel összefon,

éjt éjjelbe belecsen,

megakadt lélegzeten

pihen.


 

Szótlanul, csak szótlanul,

dallam dúl látatlan - Úr

felettem, mint viharágak

kibomlanak égi szárnyak

várnak.


 

Megrezzen, meg, elhiszem,

könnyű válla kezemben,

összesúgnak éjszakák:

vidd tovább, ma vidd tovább,

tovább.


 

Mintha volna, mintha lenne

régről hozott ősi rendje,

lehet, Lehet? Lehetséges!

Bármi bármikor ha


.......

kapocsi.ancsa•  2019. október 14. 21:19

Holnapi test

Suttogó árnyékot kiabálok, 

kezembe veszem a tengert,

kifordítom a éjszakából

Fénybe viszem az embert.

 

Lánghajból fonok délibábot,

utakra rajzolok este,

tegnapi koldusból mára

kinőtt a holnapi teste.

 

Újra és újra csak gyűröm

össze a kibomlott hajnalt,

beleférjen ha eljön

a megálmodni mert akarat.


https://www.youtube.com/watch?v=khdH-heeojU&feature=share&fbclid=IwAR2M6CX5BBHGaScp4Dn7yK4lpVBtZAIuD2KM8ga1ArzNBbjzDSpWcdRJyDA


kapocsi.ancsa•  2019. február 20. 08:03

ezt nekem

kikerülném a fényeket
hamis reményem integet
gyors-fűzőt hord ma minden nyár
kezében kankalin kalimpál
 
havat hord, hetet, nem számolom,
tudom a kórt nem bámulom,
lebeg a köpeny - könnyű selyem
felöltöm ismét a képzeletem
 
mennyit és miért sor sort követ,
körben ha állok - emberek
gyermekarcokat növesztenek
 
hitem ha volt, nem művelem,
hátrahagyottan itt nekem
fanyar mosollyal büntetem