Jeltelen rejtjelek

Vers
kapocsi.ancsa•  2023. június 25. 09:13

"Mért ne?!.

"Mért ne?!."


Csend tányérján, ott csücsülök,

köröttem vad zajban tűrök

ökör nevet így csak magán, 

röhögök a szívem koncán.


Bérbe adom a hitemet,

lángján édes tortát veszek,

megdobállak véle téged,

ne állj félre nem lát véged.


Véletlennek arcát nézem,

ijedt tekintetét félem,

bevonzom mit nem akarok

mint az élet úgy hazudok.


Észre sem veszem, hogy nézed,

észre sem veszed, hogy érted,

így nem teszünk semmit érte,

tűzre dob az örök - mért ne?!.


https://www.youtube.com/watch?v=KPoYDTn7kVY...

kapocsi.ancsa•  2021. május 14. 15:36

csendmodell

nem mindig tudok szóhoz jutni, 

és ha már mégis, néha - Fáj

mint szürke percek kóbor hangja hálni jár,

 

ketyeg a hangtalanság magja, kiáltássá ér,

hogy szakítson, harapjon a csendbe

ez a vágya él,

 

dagad a szívig, érik, beérik

míg belé nem szakad, szabadul,

pörölve zeng, jajdul, ártatlanul...

 

ne fojts a csendbe, ne zárj, ne várj,

folyton csak tenni, tenni jár

benned a szó, mi már megég, kihűl,

gyűjts tavaszt otthon, ne szenderülj,

 

amíg a kert nem hegedül, ne állj te szobrot

csendmodellt, 

ne tedd, vagy ha ma már mégis, 

légy te a pad, hová megpihen,

mindaz ki szólni hirtelen 

 

akar...

kapocsi.ancsa•  2021. május 7. 06:58

A semmitől teljes (fénytörésláz)


léte lenne, múló ágnak,

fől ha kelne - meglehet,

alig csapong lelke lángja,

aligha szól úgy mereng,

 

dereng a szó, ismeretlen

kört húz dúdolatlanul,

miközben út fut alatta

váratlanul, titka lapul

 

nem tudja ő, nem tudja más,

törött üveg fénytörésláz,

színezz tovább, napot ha látsz,

szilánkos ég, szórja a fényt

 

nehéz ha szólsz, ha nem, hajolsz,

bókolni búj széltől egy ág,

teret karolsz, hagyod nem szólsz,

ringasson túl, az életen 

kapocsi.ancsa•  2021. január 14. 18:01

szüntelen Moraj


 

Egekig morajlik, mint a tenger,

zúg, pereg cseppje - sokk a sok,

összezúzza már a csendet,

gondolat üt, ha van, ha tud.

 

Egekig lépked, Félek, érzed,

hallgass már, üss, egy nagy pofont,

önmagad űzd el, tűrlek, emelj fel,

s engedj már végre mert megfagyok.

 

Egekig ér fel, ringat - régi,

hozzám nőtt rész, nagyobb mint én,

s botladozom csak, remélve egyszer,

elszökhetem egy nap alatt.

 

Egekig ér fel, egy pillanatban,

s végigkísér míg lélegzem,

szavamat fojtva, botoran bólint,

helyettem ténfereg tova.

 

Egekig ér fel, ostoba, hidd el,

legyőzhetetlen - így suttogok,

csitulj, csitulj csak, leteszlek holnap,

sorokba zárom a hangodat.

kapocsi.ancsa•  2021. január 13. 17:43

csendmorzsák

Telente voltam régi emlék,

nyaranta lettem múlt, s tavak,

hol egy éjjel eltünedeztek,

mind akik itt voltak - hadak.

 

Ősszel lehettem délibábja,

minden megtörtént tavasznak,

ahogy az elmúlás felidézi,

azt, hogy volt kezdet, gondolat.

 

Pergő homokszem újaid közt,

az vagyok s leszek, untalan,

összecsikordul benned a hangom,

vagyok mint mindig és szüntelen,

 

hihetem - meddig? hány holnap lesz még,

mikortól űznek üres szobák,

széthullott évek ülnek az ágyon,

ruhák illata, csendmorzsák.

 

Vonatra küld majd? hány messzi hely lesz,

hová majd menni, vihet a vágy,

meddig mehet vajh, jönnek ha nem tud,

már elindulni majd ez a láb...

 

2021.01.13.

 

https://www.youtube.com/watch?v=qbnH0YO_n5E