Jeltelen rejtjelek

Ha az lennél kinek látlak
nem látnálak,
mert mennyi csend szólt ellene
közhelyekkel szórt tele
 
ha úgy lenne, ahogy nem
igám vállamra teszem
se így se úgy, pont ahogy
soha nem is gondolod
 
által, vélve, hátravéve
véletlenbe félretéve,
valahára, vonzatába
sosem értsd meg korszakába
 
törve, zúzva, kisimítva,
ráncát selymesre hazudva,
mosolyogni sosem létén,
így, úgy, amúgy semmi térdén
 
megpihenni, lenni, lenni,
görcshaját hajtásra bírni,
szára szökken - hiába,
sziromhullás táncláza.

lettél gyenge láng
aszalt szilva magja
mit benne felejtett
valamelyik marha
 
utolsót szúrva
nyelvem oldalába
emlékeztettél -
életre, halálra
 
kegyetlen szöveg
nincsen semmi másom
üres locsogásom
pára - maradásom
 
sűrű ízű édes
vére már megmérgez
emlékízű minden
majd csak leöblítem

Hétköznapok között - halott hiányok
suttogják csendben - hogy mindent kiálltok
fanyar mosolyban, nem bujkál kétség
senki nem szól ha kell a segítség.
 
Hétköznap mögötti mindenik csoda
észrevétlenségig húzza, csak húzza,
végül már magát egészen kicsinyre
össze is zúzza - nem értve, elégre.
 
Hétköznapivá, harapva, hadarva,
örökkön keresve, véresre tagadva,
lom, kacat - kacag: "Kidobhatsz, feledhetsz,
létezésem felett táncot is ellejthetsz.
 
Hétköznap is vagyok: hiányban, hibában,
suttogó törmelék - Hibátlan, Hibátlan.
Semmiként óriás, soha-ként a Mindig.
Felejtésedben az akarat s a hit."

2018.10.09.

Mily jó lenne nem ismerni
a világot elfeledni
inkább lennék mezőn virág
egynyári mely nem él tovább.
 
hitem kényszer nincs választás
továbblök a muszáj meglásd
mindig úton vagyok, halok,
mégis lépek, ki tudja hogy...
 
Lennék rög a folyóparton
egy kopott kő - időpardon,
bocsánat mely nem ér véget
lehetetlen lennék végleg...
 

Nem akarok haragudni
de úgy verdesnek a szavak,
mintha égő gyufára dobnánk rá
a papírpehely vadat.
 
Kivágott mintamagány
alak, vagy forma egyre megy,
ha nincs rajta semmi is
csak hamud kergeted.
 
Lobbanjon, égjen,
jaj Istenem csak el ne érjen,
bánata legyen áldott, pora ím
mára már elért.
 
Ne vesd meg hogy báját
eltemetnem volt miért.
Minden szónak akad hely máshol
majd viszek rá virágot.
 
Ej, bagatell a sors,
elhibázott csak, de nem átok.