Jeltelen rejtjelek

Életlen vagy,
mint szürkületben a hullás,
esőlevelek, szorgos
zörgésbevonulás,
s ázottan képtelen
hangosabban törni,
humusszá válsz
és nem marad semmi...
 
belőled,
csak a törések szája,
repedések nyílnak a világra,
a másikra, a holtak templomában,
szavak kulcsolnak össze ziláltan.
 
Hosszú, tompa menetelések,
lassú lehajtott fejű vének,
mert megvénül mind, kit bánat súlya nyom,
válla megroggyan, s mint szürke gyom,
szárazan zizeg, körötted harangdobogás,
mi még életre vonna, de nincs megalkuvás
életlen vonalak, mind, mind menni hívtak,
sortalanná váltál? vagy csak dobtad, szólt nap,
 
helyetted most mind, mind szavainkat bontjuk,
bár hallanád...Hallod?
Élük, hogy elmondjuk.
Éltél, s léted sosem volt hiába,
mily sokan vagyunk, kik nem látjuk meg soha.
Miért is, mit hozott, létünk nyomdokából,
sorsok hajtanak ki.
Látod? Most is látszol...

2015.10.15.

https://www.youtube.com/watch?v=RkZkekS8NQU

ki marad ki elmegy

Fekete színek árnyékai

selymet bontanak a jajban

szalagokat bont a szél

valahol koszorún

máshol a hajban

befelé fordulnak szavak

folyóvá válnak a könnyek

ha megölelhetnénk 

az érinthetetlenséget

sohasem lenne támadás

senki lelke ellen

s hogy felhúznánk a szót

örökké

valami foszló, de el nem,

nem eresztenénk a mát,

de az mégis elmegy

feltámadását hisszünk hát

az elmenteknek.

(fel, támadás, fekete, selyem, szalag, befelé, folyó, könnyek, megölel,érinthetetlenséggé, foszló, örökké )