Jeltelen rejtjelek

Vers
kapocsi.ancsa•  2019. december 3. 17:29

Hátrahagyva - megadott szavakkal

 

csipkék, könnyű, holdfényes, hallgatag, merengve, sugár, oszlop, eső, lámpaláng, karol


Merengve karol a könnyű semmi,

csipkék nevetnek - apró repkedés,

ahogy a holdfényes eső útra hull,

úgy vagyunk mi is látszólag kevés.


Hallgatag lámpaláng oszloptalapzaton,

esti sötétje az árnyékalkony,

fel-felhullámzik a hangom,

kinevetett múltam a sugárúton


hátrahagyom


https://www.youtube.com/watch?v=JF9LCObIBmo


5 hozzászólás
kapocsi.ancsa•  2019. november 18. 20:54

Ha Holdarany

 

 

 

Holdarany - suttogom,

csend a csönddel összefon,

éjt éjjelbe belecsen,

megakadt lélegzeten

pihen.


 

Szótlanul, csak szótlanul,

dallam dúl látatlan - Úr

felettem, mint viharágak

kibomlanak égi szárnyak

várnak.


 

Megrezzen, meg, elhiszem,

könnyű válla kezemben,

összesúgnak éjszakák:

vidd tovább, ma vidd tovább,

tovább.


 

Mintha volna, mintha lenne

régről hozott ősi rendje,

lehet, Lehet? Lehetséges!

Bármi bármikor ha


.......

3 hozzászólás
kapocsi.ancsa•  2019. október 14. 21:19

Holnapi test

 

Suttogó árnyékot kiabálok, 

kezembe veszem a tengert,

kifordítom a éjszakából

Fénybe viszem az embert.

 

Lánghajból fonok délibábot,

utakra rajzolok este,

tegnapi koldusból mára

kinőtt a holnapi teste.

 

Újra és újra csak gyűröm

össze a kibomlott hajnalt,

beleférjen ha eljön

a megálmodni mert akarat.


https://www.youtube.com/watch?v=khdH-heeojU&feature=share&fbclid=IwAR2M6CX5BBHGaScp4Dn7yK4lpVBtZAIuD2KM8ga1ArzNBbjzDSpWcdRJyDA


3 hozzászólás
kapocsi.ancsa•  2019. február 20. 08:03

ezt nekem

 

kikerülném a fényeket
hamis reményem integet
gyors-fűzőt hord ma minden nyár
kezében kankalin kalimpál
 
havat hord, hetet, nem számolom,
tudom a kórt nem bámulom,
lebeg a köpeny - könnyű selyem
felöltöm ismét a képzeletem
 
mennyit és miért sor sort követ,
körben ha állok - emberek
gyermekarcokat növesztenek
 
hitem ha volt, nem művelem,
hátrahagyottan itt nekem
fanyar mosollyal büntetem

8 hozzászólás
kapocsi.ancsa•  2018. november 22. 19:12

kihajtogat a sötét

 


mint üres serpenyőben az est
úgy hiúsul meg a lét,
tányért dobunk a falhoz nézd:
hogy szilánkosra dagadjon az ér
 
amiben még zubogni van erő,
hogy észre lehessen venni,
s ne legyen minden ily ráérős
porrá fogom égetni
 
talán még melegíteni mer,
talán még ki tudja, hogy: a lélegzet
fut fel a nyakra s egy borzolt napra
ágyat bont magában az éj
 
kihajtogat a sötét
nehezet, meleget, vastag köveket,
selyem suhog, s kihull a mélység
belelapozok, valamit tart még
 
levegő súlyát gyűrte ma össze,
szavaknak gyomját téptem belőle,
tiszta ha lebben, paplanos éjfél,
ma úgy alszunk el, mint aki él

8 hozzászólás
Előző
Következő
1234567...33