Jeltelen rejtjelek
Barátságlassabban szólj
átszaladtam rajtad
mint sok-sok ébredésen,
tudom, hogy mondtad mindig
beszéltél és beszéltem,
a csontok persze zörögtek és
a szakadt hangok sercegése
sem zavart, mert öltögettem
nyelvem és egyéb rímeket,
össze, mik rémmé érhettek
de bocsásd meg, hogy ennyi
ennyire tellett - a Ma
telt, megtelt mint edények végtelen sora,
elmoshatatlan lélekedények rakata,
már gúlát emelek, nem kockát - tornyokat,
valaki meg elcsente a szókanalakat,
talán én voltam, egy észrevétlen pillanatomban,
mikor átszánkózott az értelemtavam,
valami megtévedt idősíkon, hajón, vagy hintón,
tintatón? de összeírom...
bizony még bízom némi véletlenben
ha már a fonalat így lám, elvesztettem,
ne ígérd majd, hogy te megtalálod,
hallod? Hallottalak...
csak megpihentem kicsit
a csendek alatt
Ködlidérc
Hozzád menekülök alkonycsepp bíborán
mikor már humuszízű a szám,
hexameterek és jambusok,
időnk értékelése megkopott,
s hogy mértéke mennyi még?!
Már amíg és soha rég.
Szép ívű hangzások, jaj-ok,
zűrzavarhold kopások
csillagai közt is vélek...
megidézett szimfóniák - érdek:
hogy szavak mögül, mögé, s helyette,
egyformán borulunk beléje,
menedékkemencéje
elfedő,
teremtő s temető
fekete földerdő
erő.
Így simul a semmi is
napjaink fölé
lidérceink bontjuk szét köddé.
https://www.youtube.com/watch?v=xYU3VvXfGBY
koccintócukor
tábortalan vagyok
se jobbra se balrakakaszóra nem kelekcsak a murva, mi durva,hogy barátom- barátomjárom a kertem,s most mellettem ül és sommersbytszürcsölünk ketten, bíz senkinek nem inge,kinek is érdeke,kifordult szóközök körénk van terelve,dedóba nem megyünk,kívülről ül kezünk,ki kivel beszél,menjél már pincér nem szabok, nem varroksem szálat, sem ruhát,nem állok, nem ülök,festek csak hintát,s kerámiát vázahibát,porhintés sincs,diannás kincs na igyunk ha nincs bor,egy szem koccintócukor,ma még belefér.marad ki elmegy
ki marad ki elmegy
kinek kezét itt megfogod,
magadhoz vigyázd,
de kiét oda is elhúzod,
vedd el fájdalmát
amíg az ittlétét éli,
puhára váltsd kezed,
párnát hajts feje alá,
és lázához vizet
hűsítőnek adj,
hogy homloka gyöngyeit lemosd,
s kik kezeit még itt szorítják,
hagyd hogy szemeit is lássák,
mellkasába sóhajt, könnyű levegőt,
izmaiba - kérlek - adj egy kis erőt,
hogy ki elmegy úgy maradjon,
minden maradóban van hon,
s mind ki marad is távozik
azzal kinek létét viszik,
egyformán védd őket - engedd,
azt amihez szólni kellett,
és mégis szótlan hajt fejet:
Hogyan kérjek Életet?
(Ima)
címtelen...
vékony fiatalságrég ismert évei,életvidámságaő maga, felveszi, mindennap erősebbnek kelleni lenni,de úgy fájhat, kimondani.elviccelt fájdalom,poénra vett komoly,s hogy ami utolérbiztos, de csak Majd, majd majd... Mi, most csak valami csöndsikolybantudom imát mondunk,érted,mások nevében is, írnám, mégsincs szavamfélszs bár mondanánk, hogy féltünkfélünk...tehetetlen, elsodorva, de erőt szedünk valahonnan neked. tudom
(Cs.)