Jeltelen rejtjelek
Személyesmég árnyékolunk
még árnyékolunk
fogaink közt
egy szál gyufaszállal
még elhitetjük a túlvilággal
hogy élünk
https://www.youtube.com/watch?v=Z54l-sXjZsQ
Kiöntve az égre
sziluetted, visszhang, kordon, műsor,
Kiöntve az égre
Szúette visszhang nyeli el a jelent,
"Sziluetted" ragyog - Neked élő létnek.
Mint lángrózsát, dajkáld csak, örök tűzzé éget,
kordont vont már végleg: mi a múlt az lényed.
Lényén láza - háza: Műsor ez a világ.
Nem lehet, hogy pótlék, legyen a valóság.
Délibáb a gyermek, visszhangoznak falak,
üres kukát forgat, a kidobhatatlannak.
Őrizd. Védd meg. Kincsed.
Nincsen tét mi túl jut.
Hited, hogy azt hitted:
harc ez, pedig tejút.
Kiöntve az égre,
"Sziluetted" óv meg,
nem tőlem kell sosem
magad megértened.
ereszd ...
sajátra is ráborítom poharam
reá csukom a lapot,
szemem öblébe haraphat az ok
tehetné, de hasztalan
megingott minden - legyint
hatástalan szór igét
mint várakhoz vágott hógolyó,
vagy folyókba dobott pihe,
annyit ér csak el - de lásd
nem pusztulhatok bele
csak emelet, csak az, ne vedd
válladra, mindegy - felesleges
hogy te is ess
ráborítom poharam,
mint füstre fekszik rá az est,
úgy látszik csak
ne
ne kergesd...
"vonattapéta"
Nem vagyunk mind törtetők,
nem lehetünk mind azok,
s nem lehetünk vakmerők
van ki látni él - ez ok.
Mi tán bántja azt ki mer,
s erős hite rangja - ver,
mégsem, nem, nem. Nem lehet.
Hogy mind csak győzzünk,
mondd: Minek?
Elég e por, mely oly kicsi,
mért kéne többnek látszani,
ha van miért, egy pont elég,
nem értése csak furcsa vég,
mi ég - s a test
csak űr, ne-vesd
meg azt, hogy másképp
él - Engedd.
(2017.08.14. reggel)
Isten ecsetjén a vég ...
semlegesség érik a szó
s kivetett szép betűk
lesznek porrá, léggé - messze,
mesélő szél lehelete
szórja szét a hamvakat
erejük nincs elszalad
ha életük holt - akaszt
semmi korcára tapaszt
mit a való porlaszt szét
Isten ecsetjén a vég ...
https://www.youtube.com/watch?v=bp0AHQooVSY