Jeltelen rejtjelek

Vers
kapocsi.ancsa•  2024. december 25. 19:27

Hamuból hegyet emelhetek

Hervadó hamut rajzolok szíved mögé,

hogy mikor elfeledsz, könnyen legyek köddé,

 

de lángot festek a felkelő nap elé,

hogy, mindig újjászületve lépjek feléd 

 

ma még csak por vagyok, de holnapra nap leszek

és kisütve állhatok, készre égett szerep,

 

hogy mikor elhagyom, magam beléd bújjak,

legyek minden nap, utolsó ki elhagyhat 

 

egy vagyok, egy leszek, kevés sok egyre megy,

mind-untalanságom körében tekergek,

 

számolom a kéket, elégetett fények,

rakjanak majd össze, nem engem - de Téged. 

kapocsi.ancsa•  2024. július 29. 21:21

Rejtelmi áradat


Zsenge illatú felhőt bont,

és könnyen dohogja: nem lehet,

megsétáltatja lelkemet,

majd kiköti mint egy vad ebet.

 

Téblábol folyton, nem hiszi,

hogy eltévedt léte emberi,

s kötelét egyre tekeri,

ki felakad, azt meg elnyeli.

 

Rám szabja ingét, mosolyát,

úgy illeszti hozzám önmagát,

majd letépi, véli hirtelen,

nem is az ing volt, csak félelem.

 

Ijedten rezzen, fáj neki,

mindent akar és elveszi,

majd elveszejti mert nem övé,

azt hiszi, s ejti köd mögé.

 

Rejtelem ez, és mély az ár,

megfullad az ki ordibál,

suttogni sem, jaj nem szabad,

csak megfogni s húzni, hogy- Maradj!

 

Ne félj már így, nem int a baj,

egyszerű minden, ha akar,

s mi tétova még, Még létezik.

Éledj fel, láss, csak egy kicsit...

kapocsi.ancsa•  2024. február 28. 21:06

...egyetlen

álmot rajzolok e sűrű éjszakában,
felfalnak a szavak, lassan elfogyok,
mint könyvek végén a végső sorok
majd vakon folytatódom, s halok
de már nem tudok, már nem tudsz,
hol vagyok, lényegtelen,
és hogy éltem lehet
olvasatlanul
felnevetett
csak neked
nekem
az...

kapocsi.ancsa•  2024. január 27. 14:17

"Pimasz tavasz"

Gondolok ezernyi
színre, szóra,
Napsütést köpök
a buktatókra.

Semmi sem enyém
Csak a múló idő
Az lehetek, az Egy
a Pillanattemető.

Puskapor a lélek,
virágmagvak hamva,
útszéli porok közt,
eltévedt szómorzsa.

Árny és kátrány között,
kifinomult léptek,
nyomtalan és marad
mégis őrök, védett,

puha fekhely a fal,
támaszt, kapaszkodik,
most hogy ki tart meg kit,
a pimasz tavaszodik...

kapocsi.ancsa•  2023. november 14. 11:08

Fésületlen hótapintat

Fésületlen hótapintat

Csipkelődő gondolatban,

pimasz laza, mosolykorban,

hízeleg, mint macskanyár,

csintalan rút, hő , ne már...

Hess, keress, pergess hát,

Napsütéses koronát

oda köréd, ím tán láttam,

Sajnálom, hogy nem szólt szám.

Íz csordult, csak illegális,

csendesre koptak illatok ,

érinthetetlenre az álmok,

elmondhatatlan bűvölet

hallgatásában járok.

Nincsen levegő most a szóban,

csillagok hazudnak tenyerem közé

íz kopik kővé, meztelen évvé,

és elmorzsol egy mozdulat.

Köd-fehér hótapintat.

Derülj csak hát,

és füstös éjszakává úgy harapd szavam,

mint ablakon át, a fény majd elköszön:

Agyő! Lásd, meghajlás sziluett fut át a falakon.

2023.11.08-11.