Jeltelen rejtjelek

Egyéb

kapocsi.ancsa• 2024. augusztus 31. 17:54

Hópiheper

Lelkem fűszeres liliom, hagyom,

hogy olyan legyen, amilyen a gyom,

s becsapnak régen, fellegek, egek,

hogy eső nincs, csak suttogó berek.

Látszat a... még, pár pollenillat per,

megnyer ha mer, ha nem hát ne érd el,

libben a szél, száll mint a hópihe,

fagyatlanul, mondd láttad? Láttad - e?

2024. augusztus 31.

Szólj hozzá!

Egyéb

kapocsi.ancsa• 2018. szeptember 5. 21:02

nincsen neve már a nyárnak
hozzánk-szelídült a bánat
hol magas tornyok között csak hull,
hull valami könnyű - céltalanul

ott, csak szél szeretnék lenni,
az első, mi megérinti
mind azt, mind mi képtelen
megszülethetetlen élettelen

nincsen neve már a tájnak
hamutakarót súgott a jó
nem maradt már mi elmondható

ott, hol minden oly szabadon
leíratlanul önmaga marad
a gondolatszikra is szétszakad

2018.09.02.

9 hozzászólás

Egyéb

kapocsi.ancsa• 2018. június 3. 10:14

címtelen

itt senki nem tudja: én vagyok
képükbe mondhatom régi versemet
plakátról letépve múltamat
eléjük dobva magamat

itt senki nem tudja, én se már
ahogy zötykölődik mint furcsa száj
nyitott vonatok hangjain
egyik se több csak hamvain

elkopott út:

kopog, egyhangú kattogás
fekete ruhájú álmodás
arcok kikiáltott némasága
üres-fehér csak tinta váza

gondolat, földre csap,
fröcsög a szó ma elszakad
földhöz, padlóhoz, fém az íz,
halott madárként mozgó ablakon

4 hozzászólás

Egyéb

kapocsi.ancsa• 2017. október 19. 09:01

kulcstalan

mint vajban eltörött penge
oly erős vagyok
mondják, s hogy a tőr, majd tort old
ott ahol
itt csak otthontalanok a csillagok

asztalba karcolnak, intarziát sikolt a nap,
ma ne akarj semmit, ha holnap elvadít
s feljavít egy zaj, belém sodródhat a dal,
kölcsönkapott illedelem, elhallgattat : Majd

most csak megrázkódik és minden elhajít,
ez a legmélyén vég, végül úgy is megsegít

4 hozzászólás