Jeltelen rejtjelek

nem mindig tudok szóhoz jutni, 

és ha már mégis, néha - Fáj

mint szürke percek kóbor hangja hálni jár,

ketyeg a hangtalanság magja, kiáltássá ér,

hogy szakítson, harapjon a csendbe

ez a vágya él,

dagad a szívig, érik, beérik

míg belé nem szakad, szabadul,

pörölve zeng, jajdul, ártatlanul...

ne fojts a csendbe, ne zárj, ne várj,

folyton csak tenni, tenni jár

benned a szó, mi már megég, kihűl,

gyűjts tavaszt otthon, ne szenderülj,

amíg a kert nem hegedül, ne állj te szobrot

csendmodellt, 

ne tedd, vagy ha ma már mégis, 

légy te a pad, hová megpihen,

mindaz ki szólni hirtelen 

akar...

léte lenne, múló ágnak,

fől ha kelne - meglehet,

alig csapong lelke lángja,

aligha szól úgy mereng,

dereng a szó, ismeretlen

kört húz dúdolatlanul,

miközben út fut alatta

váratlanul, titka lapul

nem tudja ő, nem tudja más,

törött üveg fénytörésláz,

színezz tovább, napot ha látsz,

szilánkos ég, szórja a fényt

nehéz ha szólsz, ha nem, hajolsz,

bókolni búj széltől egy ág,

teret karolsz, hagyod nem szólsz,

ringasson túl, az életen 

Egekig morajlik, mint a tenger,

zúg, pereg cseppje - sokk a sok,

összezúzza már a csendet,

gondolat üt, ha van, ha tud.

Egekig lépked, Félek, érzed,

hallgass már, üss, egy nagy pofont,

önmagad űzd el, tűrlek, emelj fel,

s engedj már végre mert megfagyok.

Egekig ér fel, ringat - régi,

hozzám nőtt rész, nagyobb mint én,

s botladozom csak, remélve egyszer,

elszökhetem egy nap alatt.

Egekig ér fel, egy pillanatban,

s végigkísér míg lélegzem,

szavamat fojtva, botoran bólint,

helyettem ténfereg tova.

Egekig ér fel, ostoba, hidd el,

legyőzhetetlen - így suttogok,

csitulj, csitulj csak, leteszlek holnap,

sorokba zárom a hangodat.

Telente voltam régi emlék,

nyaranta lettem múlt, s tavak,

hol egy éjjel eltünedeztek,

mind akik itt voltak - hadak.

Ősszel lehettem délibábja,

minden megtörtént tavasznak,

ahogy az elmúlás felidézi,

azt, hogy volt kezdet, gondolat.

Pergő homokszem újaid közt,

az vagyok s leszek, untalan,

összecsikordul benned a hangom,

vagyok mint mindig és szüntelen,

hihetem - meddig? hány holnap lesz még,

mikortól űznek üres szobák,

széthullott évek ülnek az ágyon,

ruhák illata, csendmorzsák.

Vonatra küld majd? hány messzi hely lesz,

hová majd menni, vihet a vágy,

meddig mehet vajh, jönnek ha nem tud,

már elindulni majd ez a láb...

2021.01.13.

https://www.youtube.com/watch?v=qbnH0YO_n5E

csak

csak ahogy hagyom,

vagy ahogyan nem,

tivornyát zongoráz az intelem,

kipróbál a csend, s ha nem,

hát nem talál,

köd a köddel körbejár

mindhalálig vár

mi vár

tördel, Legyen,

hint mint a port

a félelem,

lisztes talán

de ismerem

vállat ránt a fanyar íz,

megmosolyogni csak lehet,

csakis azt lehet,

semmi mást,

visszanézni filmeket,

újraírni a kipontozott részeket

részletek

csak

mert bárhogy, bárhogyan

túl amin, csak

boldogan

https://www.youtube.com/watch?v=yIdKbSeAueY