Jeltelen rejtjelek
Versszüntelen Moraj
Egekig morajlik, mint a tenger,
zúg, pereg cseppje - sokk a sok,
összezúzza már a csendet,
gondolat üt, ha van, ha tud.
Egekig lépked, Félek, érzed,
hallgass már, üss, egy nagy pofont,
önmagad űzd el, tűrlek, emelj fel,
s engedj már végre mert megfagyok.
Egekig ér fel, ringat - régi,
hozzám nőtt rész, nagyobb mint én,
s botladozom csak, remélve egyszer,
elszökhetem egy nap alatt.
Egekig ér fel, egy pillanatban,
s végigkísér míg lélegzem,
szavamat fojtva, botoran bólint,
helyettem ténfereg tova.
Egekig ér fel, ostoba, hidd el,
legyőzhetetlen - így suttogok,
csitulj, csitulj csak, leteszlek holnap,
sorokba zárom a hangodat.
csendmorzsák
Telente voltam régi emlék,
nyaranta lettem múlt, s tavak,
hol egy éjjel eltünedeztek,
mind akik itt voltak - hadak.
Ősszel lehettem délibábja,
minden megtörtént tavasznak,
ahogy az elmúlás felidézi,
azt, hogy volt kezdet, gondolat.
Pergő homokszem újaid közt,
az vagyok s leszek, untalan,
összecsikordul benned a hangom,
vagyok mint mindig és szüntelen,
hihetem - meddig? hány holnap lesz még,
mikortól űznek üres szobák,
széthullott évek ülnek az ágyon,
ruhák illata, csendmorzsák.
Vonatra küld majd? hány messzi hely lesz,
hová majd menni, vihet a vágy,
meddig mehet vajh, jönnek ha nem tud,
már elindulni majd ez a láb...
2021.01.13.
https://www.youtube.com/watch?v=qbnH0YO_n5E
csak
csak
csak ahogy hagyom,
vagy ahogyan nem,
tivornyát zongoráz az intelem,
kipróbál a csend, s ha nem,
hát nem talál,
köd a köddel körbejár
mindhalálig vár
mi vár
tördel, Legyen,
hint mint a port
a félelem,
lisztes talán
de ismerem
vállat ránt a fanyar íz,
megmosolyogni csak lehet,
csakis azt lehet,
semmi mást,
visszanézni filmeket,
újraírni a kipontozott részeket
részletek
csak
mert bárhogy, bárhogyan
túl amin, csak
boldogan
szabálytalan
Legyen gyermek, legyen felnőtt,
vicces bohó, komoly Egy, sőt
egyszerre mind, alig éljen,
meghalásig sose érjen,
legyen dáma, rima lázba,
kifinomult lábú táncba,
légyen annyi, mit nem kapni,
minden egyben, mégsem, nem, nem,
ne legyen sok, ugyan, dehogy,
az olyan csúf, szabott dac - pont.
legyen mindig, sose teljes,
titka is csak épphogy verdes,
legyen vedre, tegye tele,
azzal ami nem fér bele,
ki ne essen majd belőle,
nehogy kára legyen tőle,
olyan legyen, csakis olyan,
amilyen nincs, és boldogan,
bólogasson, persze-persze,
mosolyába ne járj bele,
úgy fut, hogy te nem is látod,
szellők közti furcsa bábod,
nincs szabálya, nincs mantrája,
ugyan dehogy gondol rája,
hogy nem lehet, azt csak hiszed,
mondod, mondod - legyen csak rend,
úgysem lesz, el-elereszt,
szabadeséses teszt.
Estidő
Úgy ingázom, mint az este
reszketés vagyok a létrán,szörny a létra felső fokán,álom, ülök ablakodban,bekúszom ha holdalkony van,
éjjel vagyok, kék-fehérben,csillag közti menyegzőben,rebben a csend, meg-megérint,míg átfordulsz, egyre szépít,
sötét vagyok, de csak látszat,ragyogásom könnyű lázad,feketül a fény ha alszik,bennem az idő öregszik...