Jeltelen rejtjelek

 remegve keres és nem talál

szemedben izzik minden nyár

mikor a ruhád felveszed

nem tudod még mit kell tenned

a napok körbe állnak rég

belőled szökni kész a kép

épp csak, hogy még vetítenek

a fény az arcodra pereg

hajnalok indulnak tovább

még épphogy redőnyt húz a vágy

felenged minden mozdulat

mikor rád nyújtózik a nap

lábad az ágyról elveszed

félrelép fordul reggeled

kezed a párnát éri még

de szemed falon futva ég

ma is csak fel kell ébredned

ballábas minden nem lehet

de már a kávét kortyolod

mezítláb-konyha: otthonod

ruhák és rutin, nem mesék

szerpentin minden nemzedék

ma holnap karba öltve rég

mind, mind egy visszafordult lét

ismétlés lép és lépés vágy

vágyódó minden zongorád

amit az ujjad elfutott

érzelemhúrok - dúdolok

mikor már minden sétatáj

lepedőt hajtogatva jár

a szél és te is jól tudom

szabadon hang és hangolom

mikor már végtelenben járt

magasan mindent megtalált

nincsen és nem is kell talán

a vége indul újra tán...

http://www.youtube.com/watch?v=UylZ_e2mAFk

remegve keres és megtalál

szemedben izzik minden nyár

mikor a ruhád felveszed

a mai napot még ma elhiszed

holnapod hinta, mégis jó

minden nap újabb kis a hajó

kikötni nem mindig lehet

nem is kell bármit értened

hátadnál korlát semmi más

mögötte víz és kincs-folyás

menj ki a szélre: elhiszem

lábadat lógatod meztelen

a túlpart itt és ott lehet

attól függ merről nézheted

de néha úton lenni jó

lelkedre csüccsen most a szó

ölelnek hangok és kezek

tekintet-részeg énekek

valaki végül átkarol

melléd a csend ül szól a Hol

hol is vagy, nem is firtatod

minek keres ki kiált, állhatott

a hajó most is fut tovább

zenék és hangok - orgonák

virágnyi illat megpihen

valahol szél visz- hirtelen

ne szólj - Hol Élek

 Kezembe temetett csendjeim
körmöm nyomában érzem,
túl látok én már minden hangon
akár akarom, akár nem.

 Meg kell hallgatni mindenkit
értem én, igen értem,
de mennyire jó, hogy senki nem hallja
milyen ha fáj, én vagyok a Nem.

 Mosolygok, ne kérdezzetek
csak mondjátok, mondjátok tovább,
hogy mit kellene tennem
el is döntsétek
én meg majd teszek úgy
ahogy: mint aki nem lát.

 S nem mondok sosem nemet
letagadom lelkemet.

 Nem vagyok semmi,
de ha annak kell lenni
majd mondjátok meg azt is, miként lehet
és nem kell törődnöm a jeleneket.

 Ne szóljak
meg se nyikkanjak,
sehová hangom nem sír, ha lát.

 Csak egyet mondjatok
egyet kérve kérek,
ha minden igaz,
mikor lesz valóság

2012.04.30.

 http://www.youtube.com/watch?v=UGJV6cJkFcc&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=K1b6i_olswY&feature=relmfu 

színek foltok

Mikor valósággá szeretnék érni
és a végső menedékem is elveszik
mondd, hová meneküljek
ha az élet így telik.

Mikor nem lehet leírni,
mikor bontva bontogatnak,
hová, meddig bír a lélek
ha már némán sem kiabálhat.

Szememre senki ne tegyen semmit,
takarásába csak a fény legyen,
s ha majd tisztán látnak - állok,
senki nem vethet rám átkot.

Szobor nem vagyok s nem leszek,
ha dobálnak fájok, reszketek
és sikoltok olykor, azért sem tagadom
hogy élek érzek, mint aki van, hát hagyom.

S én itt állok lásd, hová találsz,
nézz hát szemembe és úgy próbáld,
de közben tudd meg azt, ki vagy.
Látod? én csak egy, ki állva hagy!

http://jagosistvan.blogspot.com/2012/02/kapocsi-annamaria-embernek-nezz.html

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zúdítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent felejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bújtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.