Jeltelen rejtjelek
Szerelemhallak
lépés finomság
mikor az apró neszekhangoddá válnakkézkulcs mente
zenébe bújva...
rápirult a sors az életemre
rezeg minden húr a kézfejemre
hangot lop a vágy be a szívembe
betapassza szám egy csók és ezre
benső remegés és hang a szájra
véletlenül hull a csendhomályba
ajkadról a hév enyémre billen
egymástól rabolt lélegzetünkben
antik hárfa húr, emlékezetben
korod ránca húz mosolyjelekben
nem értetted még miért nem számít
éveinken át az idő játszik
ajándék vagy vágy borzong a testben
bekötözött szem átlát az ingen
egyszerűen él s élni hagy minden
kiválaszt a szó enyém vagy itt benn
http://www.youtube.com/watch?v=RVXXgBecbB8
rezeg, benső, lopni, kézkulcs, hév,
antik hárfa, borzong, vagy, ajándék, ment
http://blog.poet.hu/kapocsiancsa/antik-harfa
http://blog.poet.hu/kapocsiancsa/mi-szamit
" Mikor..."
ha legközelebb kérdezem
jussanak eszedbe kezeim
ahogy végigfutnak oldalad ívein
jusson eszedbe, hogy vágylak
nem számon, hanem számra kérlek
s az ajkamra mondom, én hozzád érek
és esküszöm nem lesz kérdésed
csak jusson eszedbe légzésed
el ne felejts majd venni
mint ahogy én szoktam, tudod
mikor érintést érintesz, rajtam
ha legközelebb kérdem
jusson eszedbe
csak levegőt vettem
mélyen, merészen
csendrajzoló
Napfény-álmok
ködvirága
ajkunkra rajzolja
a csendet.
Napfényléptek
védelek mint Nap a fényt
ölembe ringatlak - még
engedlek hogy lássanak
s titkom mégse ágazhat
védelek mint Nap a fényt
mi mindenhová elért
mi életet ad és menedéket
színeket meleget, képet
védelek mint Nap a fényt
belöllem sugárzó reményt
míg láthatatlan húzódom melléd
lelkünkben féltünk hű erényt
védelek mint Nap a fényt
magamtól veszlek el - ne féld
sose engedlek messzebb még
csak ahogy a Nap a fényt