Ha elmész,
nem csak az marad meg ahogy megérkeztél,
hanem az is, hogy mily módon távoztál!
2012.
Mennyire tudnád, amit én nem és nem,
én csak kívülről nézem el változásaid,
mintha nem ismernélek, mintha nem ismernél,
s nem tudnám szerinted sebeid.
Lehet, hogy nem tudom s hasztalan volt, minden:
években eltöltött időtetem,
fekszem a földön, el kell, hogy jöjjön
így is mit nekem megélnem kell?
Fenséges maszlag, próbát akasztanak
fölibénk - elriaszt megannyi kényszer.
Nézlek s te nézel, angyal - te vérzel,
s mint kárhozat hullajtom reád a mosolyom.
Lovat adsz alánk, komorság vadjának
temperamentumá
sértet őszinteségnek vad hevét - nevét
meg nem nevezve vértanúk elegyét.
Hallgatni kellene. Mindig! Csak hallgatni.
S jámbor ki igazán fejet tud hajtani.
Összerakások, elkódolt próféták
gyarlóvá gyúrt egybe minket ez a világ.
Mindünket, nem téged, nem engem - nem érted.
elengedtem a szekért s paripát.
2017.01.06.
Szerkesztő: kapocsi.ancsa
Figyelők: 17
kapocsi.ancsa• 2019. december 5. 08:07
Mennyi csend szólt rám az éjjel,
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
kapocsi.ancsa2019. december 10. 19:42
Köszönöm :)
Mamamaci402019. december 6. 12:57
Brumm-brummos
Kicsikinga2019. december 6. 12:48
Még mindig csodálom a szóval festett képeidet!
Nagyon különleges, és nagyon szép vers!
csillogo2019. december 5. 21:16
Nagyon tetszett a hangulata😘
kapocsi.ancsa2019. december 5. 08:27
:D
skary2019. december 5. 08:23
nah :) szépóóvónéni :)