b.cermidoff blogja - Az igazgyöngy

Ne reménykedjél.

Az óév kotlott.
Deres csibéje kikelt.
Boldog újévet!

És jöttem.

A kötelékek meglazultak.

Két kézzel engedted el

az ernyedt múltat.

Ígérd meg,

hogy másról nem énekelsz többet,

nem adsz helyet

a kényszerű köröknek

és még mielőtt

e zombi ismét fejedre nőhet,

eltaposod

a régi szeretőket.

Hódíts hűtlenül,

emlékük feledve.

Ne fűzzön láncra

tested ezer nedve,

mely visszahúz

a disznókhoz a sárba.

Maradj inkább

szabad, számkivetett árva.

Szálanként fojtsd meg álmaid,

mielőtt kiherélnének.

Egyetlen kísértés maradhat csak,

maga az élet.

Árok szélén

mindenféle gaz terem.

Szabadon pörög a szél

a flaszteren.

Hiába villantom meg

gazella lábam,

ha még csak

meg sem fordul utánam.

Megriszálom

észveszejtő testem:

ez az a szellem,

amit kerestem!

Mit sem ér

a szolárium, a kence,

rózsadombi villa

és a medence,

összeköttetések

és a diploma,

hogyha hajthatatlan ím

a kiskoma.

Nem érdekli

intellektus, érdem.

Hidegen hagyja

a keblem s térdem.

Csúfondáros, hetyke nótát

hegedül.

Fütyül reám

s elhervadok egyedül.

http://www.youtube.com/watch?v=tvhYBuKLfMA&feature=share