b.cermidoff blogja - Az igazgyöngy

Mũvészet
b.cermidoff•  2015. november 9. 00:41

A holló dala

 

 

Repedezett falú kút

kőkávájánál

bús, elárvult torzó,

néma bálvány áll.

 

A hajdani delnőnek

se keze, se lába.

Egy romantikus balek

bújik oldalába.

 

Ágon ül a holló,

kornyikál, beszél.

Fényes tollát pelyhezi

őszi, kerge szél.

 

Visszhangozza lenn a táj

s fenn a lenge lég

kormos göncű gyász-bohóc

gúnyos énekét.

 

Voltam én a bolondod.

Jól mulattál rajtam.

Elszálltam e rémálomból,

mint egy kósza dallam.

 

Hiába sírsz.

Szemeid maró könnyben úsznak.

Nékem adatott tálentum,

nem pedig Vénusznak.

b.cermidoff•  2013. május 10. 00:31

Nem vagyok


Nem vagyok költő,

csak átutazó,

testidegenként

szélbe szórt szó.

Mert kinek

a sorok rácsa élte hazája,

szabályos szigorba

önmagát bezárja.

De engem

ezer hang tép ki e börtönből.

Szemem szivárványán

fényorkán dörömböl.

Felkap sok-sok illat.

Szédülök távol,

kiszakítva

a rímkalodából.

Széthulló tézisek

és bomló képletek

szorításából

én végleg Rád ébredek.

S a szférák felett

ahogy Téged nézlek,

helyére simul

minden kis részlet.

 

b.cermidoff•  2011. október 6. 01:27

Modern

Modern

 

Sétál a szavak közt

csípőre tett kézzel

a betűk nagy zsonglőrje,

Hexensusszos Lézer.

 

Lökhajtásos csókokat

dobálgat a Múzsának,

hátha szabadítója lesz

szőrös nyelve gúzsának.

 

Gumimakaróni húrján

kósza ihlet kóvályog.

Repedező dobhártyákra

rászakad a szóvályog.

 

A csodálók kíváncsi raja

még sohasem látott

ékezetek s központozás

nélküli pusztaságot.

 

Nincs egy árva nagybetű sem

a mondatelőben.

Tetőzik az izomláz

benn az agyvelőben.

 

Tehet egy szívességet

a nyelv buzgó őre.

Vonuljon el bujálkodni

a mágneses mezőre.

 

Szellemi táplálékot oszt

a korszerű lélek.

Tintás kondérja felett

legyek döngicsélnek.

 

A hatalmas kanálban

bizony nincsen semmi.

Tessék mondani,

ezt mind be kell venni?

 

b.cermidoff•  2011. szeptember 12. 21:06

Bálványimádás

 

Bálványimádás


Életet hazudsz a képekbe,
miket tollad papírra táncol.
Kárhozott lelkek füstje a tintád,
amely a sárhoz láncol.
Csalóka szavak csillámporát
szórod az elegybe,
penésszel csipkézett rozsdakristály,
mit a kígyó fon egybe.
Nyállal kevert cián a zöld,
romlott vér a barna.
E sóhajok hídján nyüzsög
a pokol minden barma.
Megidézett kurafik,
akasztófavirágok,
kiknek oltárán áldozol
és nevüket imádod.
Ifjú éveidet
torkon ragadva
viszed a guillotine alá
veszni a vérpadra.
Hátha drága erejüktől
mégis újra éled
elevenen rohadásra ítélt
televényed.
De csak játszik veled a képzelet.
Megcsalnak érzéseid.
Gondosan megalkotott világod
az Igazság fényénél szétesik.
Feldobott játékszered
lezuhan csörögve.
Hiába ér délibábod az égig.
Mert ragaszkodsz hozzá, holt maradsz örökre.

 

b.cermidoff•  2011. szeptember 10. 19:31

Bűvészkedő faun

Bűvészkedő faun

 

Könnyed képek,

tetszetős szóhasználat,

gördülékeny stílus -

az emberi vadállat.

 

Egy frázist beszúrni,

aztán ellibbenni.

Kívül áramvonalak,

mögötte semmi.

 

Légnemű témák,

miket egy gyermek un.

Virtuóz giccstárlat.

Bűvészkedő faun.

 

L'art pour l'art szóhuzat,

feledhető fáma,

az öngyönyörködtetés

magas tudománya.

 

Jól vigyázz, barátom,

be ne csapjon téged.

Kerüld el e parfümös,

cukormázas mérget.

 

Nem ártalmas szellem.

Nem irigy senkire.

Csak az Igazságot

kerüli messzire.