b.cermidoff blogja - Az igazgyöngy
KritikaTiszta gáz
Tiszta gáz,
Legbelül
vak koldus kéreget.
Letéptél.
Elástál szívedben.
Lesajnáltál,
mikor kikeltem.
Tiszta gáz,
hogy ostobán hagytam
zombivá
formálni önmagam.
Kettő D-sre
lapított testemet
csiklandják
szemhalak, gondolatlegyek.
Tiszta gáz,
hogy a kegyes halál
rothadó
lapok között rám talál.
Elragad
a véresen durva, gyors
múzsaságnak
nevezett kurvasors.
Fűzfa levél
Tisztelt Szerkesztő! Észrevételei alapján megpróbáltam a "Lélegzetvétel" és a "Szívverés" című kötött formájú műveimet az Ön által javasolt korszerű szabadvers formájúra átírni és előadni. Sajnos azonban a családom nem tolerálta túlságosan. Szabotálták a performance előadásomat. Rám hívták az ügyeletet. T: Glázser Bozsó babérkoszorús fűzfapoéta.
Gúnydal
Nyállógató sárkány,
észrohasztó rozsda.
Színt színlelő sötétség
verődik habosra.
Trágyához tapadó lélek,
hormonjárta tájak.
Hülyegyerek játékszere
hasztalanul fárad.
A homályos tükörben
a király is pőre.
Eb emel hátsó lábat
néma szegletkőre.
Képek sértenek fel.
Szavak érnek hozzád.
Sarkantyús démonok
nyelved ostorozzák.
Habzó szájjal veted
a csontok elé magad.
Egód léggyé változik
s a látszathoz ragad.
Észre sem veszed,
hogy elméd katapultál.
Tested pazarul lát,
de te megvakultál.
Fantasy (Krisztus a márkihoz)
Hedonizmus, mázas kripta…
Álcád mögött dohos titkok.
Pengess végre őszinte húrt.
Lássuk csak, hogy a gép mit dob.
Játszadozhatsz tündérekkel,
hogyha éjszaka
koponyákra szórsz sárgarózsát
s vonz a vér szaga.
Gyönyörködhetsz cikázó fecskékben
míg ítélkezel.
Guillotine mellől a papolásod
nem jut a szívhez el.
Hiába viszket mihaszna pennád.
Virtuóz semmittevés...
Meg kell halni és feltámadni.
Az ihlet ehhez kevés.
A múzsa csókja félbehagy téged
s csak a hátad tollas.
De a másé is lúdbőrös lesz,
hogyha téged olvas.
Megdöbbentő,
ám ez az igazság s nem magánvélemény,
a jó ízlésbe versz szegeket,
nemcsak Énbelém.
Viszály
Az igazságon
marakszik a világ.
Naponta megöli
az Isten Fiát.
Én sírok,
mint egy elemis diák,
miközben vérben áznak
lángszárnyú Bibliák.
Szív mérge, harag,
titkos métely,
áskálódás,
áspis kétely,
fondorlatos
indulat
feltűreti
az ingujjat.
Óriások feszülnek
dühösen egymásnak
de törpe jellemmel
orvul vermet ásnak.
S csak ámul rajta
az értelem,
hogy a kifogás
mily vértelen
s a szívben
mily kemény kőbálvány a dogma,
a valóság elől
fejét hogy dugja homokba
elvakult korlátoltság
és kicsinyes sértettség.
De én Téged szeretlek, Uram.
A Te Neved dicsértessék!