b.cermidoff blogja - Az igazgyöngy

Humor
b.cermidoff•  2015. december 29. 20:19

Poloska rulez

Pont négykor a szőke bosszantó berregésre ébredt. Mintha egy megvadult orrszőrnyíró szárnyra kapott volna. Ráadásnak ez a dolog teljes erőből odavagdosta magát a csillár burájához. Így az egész hangzavar leginkább egy kortárs zenei műre emlékeztetett. A legrosszabb helyen és időben, mert a szoba lakója ettől a műfajtól irtózott leginkább.
A szőke zsibbadt félálomban tapogatózott az olvasólámpa kapcsolója után a sötétben. Végre meglelte. S lőn világosság. Legalábbis hangulatvilágítás. A szőke megpróbálta engedelmességre bírni leragadással küzdő szemhéjait és feltekintett a zaj irányába. Valami hatszögletű izé hisztizett a tök sötét villanykörte körül.
- Mi a szösz lehet ez ? - méltatlankodott. - Egyáltalán hogy meri... ez az én szobám és itt csak én jelenetezhetek...
Jobban szemügyre vette az ismeretlen objektumot.
- Jé, ez pont olyan, mint egy mandzsettagomb. Úristen, lehet, hogy egy biorobot ? Na, ne már !
Erre az ijedtségre teljesen felébredt. Nagy megkönnyebbüléssel és kis bosszúsággal tántorgott oda a nagymamától örökölt szekrénykéhez. Kinyitotta a legfelső fiókot és kivett belőle valami ezüstösen csillogó, kőkeményre töppedt csomagocskát. Néhány másodpercig küzdött a felnyitásával. Végül foggal feltépte.
- Végre hasznát veszem ennek a vacaknak. - vigyorodott el.
Az emberi nyál megtette hatását. A régóta halottnak hitt parfümös zsebkendő életre kelt. Minden átható Krasznaja Moszkva illatban úszott.
A csillár új tartozékára azonban ez semmilyen hatást sem gyakorolt. Egy pillanatra sem állt le produkciójával.
A szőke jobbra-balra köpködött, hogy megszabaduljon a bukétól. Szégyellősen nézett körül, mintha attól tartott volna, hogy valaki meglátja. Elővette a sarokból a kis sámlit és reszketeg lábakkal ráállt. Szertehajtogatta a pézsét és íves kézmozdulattal keresztezte a hívatlan vendég röppályáját.
- Ééés igen! Most megvagy! - sóhajtotta átszellemülten győztes mosollyal.
Azzal lekecmeredett a sámliról. Kiment a mellékhelyiségbe és lazán bedobta keze terhét a wc-be. Azonnal le is húzta. Majd alaposan kezet mosott, szellőztetett a hálószobában és elégedetten aludni tért.
Azt álmodta, hogy megnyert egy díjat a plázában egy illatszer gyártó és forgalmazó cég nyereményjátékában. Boldogan vette át a tömeg szeme láttára. A dobozon azonban csak kínai írásjeleket és cirill betűket látott. Tanácstalanul bontotta fel. Ahogy az ajándékot próbálta kivenni, véletlenül megnyomott rajta egy gombot. Valami ijesztő, rovarra emlékeztető tárgy bukkant elő a selyempapírból. A cucc hirtelen arcon fújta egy kimondhatatlanul büdös parfümmel és nagy berregéssel kiszabadult a kezei közül.
Izzadtságban fürödve ébredt a rémálomból. Rákancsalított a digitális órára, ami hajnali 4 óra 36 percet mutatott. Elviselhetetlen bűz ütötte meg orrát. Pontosan olyan, mintha a zöld dió és piszkos esővíz szagát keverték volna a nagyi kölnijébe.
Káromkodva, émelyegve kapcsolta fel a kis fali lámpát. Megrökönyödve vette észre a párnáján zizegve ide-oda pattogó apró ízeltlábút...

b.cermidoff•  2015. december 21. 01:25

Emberiség, én így szeretlek téged

Több hónapos lelki szemetes kiképzésed után minden szinglik nagy példaképe, Signora Bella Díva házhoz rendel. Végül is ráérsz. Hiszen nyílt titok, hogy neked soha semmi dolgod nincs. Legalábbis ő nem tud róla. És ami az érdeklődési körén kívül esik, az nyilván nem is létezik. Tisztában vagy vele, hogy nem vendégségbe mész. Ez lesz a vizsgád. Másfél órát utazol hozzá a zsúfolt városon keresztül. Amikor megérkeztél, rögtön üvöltözik veled, mert 5 percet késtél. Aztán vedd megtiszteltetésnek, hogy a tiszta ünneplő ruhádban beülhetsz a többéves kosz közepére. Mert hogy az olyan elragadóan spontán. De csak vigyázzban, mert ott semmi sem a tied. A kutya, a macska, az fontos. A házigazda szinte rád sem néz, végig velük van elfoglalva. Bájosan mosolyog, hogy neked ezt meg kell értened, mert ők a gazdi mindenei. Végre veled is törődik. Szót enged neked és ismét ordít, mert nem olyan dolgokról beszélsz, ami őt érdekelné. Mégis perceket tölt azzal, hogy sértő szavakat keresve, paranoiás műgonddal végigfésülje a mondanivalódat. Egyáltalán hogy mered ezeket a kifejezéseket használni efféle hangsúllyal és ilyen sorrendben? Dühöng, hogy hiába tartotta rettegésben miattad az étert hetekig, képtelen voltál rászokni arra, hogy szolgálatkészen a mobiloddal aludj. Persze ő még egyszer sem kísért el a szomszéd sarokig. Elvégre ő naggyon' elfoglalt. Fontos személy. Bölcsész végzettséggel naponta félműszakban gurguláztatja a szemeit a Luftballonkiszurkáló Vállalatnál. Téged pedig egész nap otthon esz a fene. Főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, "gyerekezni", beteget ápolni, az nem munka. Más megcsinálja meló mellett is. És különben is, minek törje magát miattad? Te sokkal távolabb laksz tőle, mint ő tőled...

b.cermidoff•  2015. november 18. 03:54

A megmondó ember

 

 

Felkeltem. Száz ágra sütött a nap. Kinyitottam az ablakot, hogy kiszellőztessek. Jól éreztem magam. Örültem a reggelnek. Egész egyszerűen nem volt szükségem tükörre. A szokásos reggeli tevékenységem után elindultam a városba. Az emberek jókedvűen köszöntöttek. Mindenki mosolygott rám. 

Egyszer csak jött a megmondó ember. Tudtam, hogy belé botlok. Számítottam rá. Mindig így szokott lenni. 

Köpött egyet. Úgy tett, mintha tényleg végigmért volna. Közben csak keresztülnézett rajtam. Fancsali pofával rákezdett a szokásos dumára. Rutinból odavetette nekem a napi szókimondót.

- Hú, de rohadt hervasztóan nézel ki. Mi van veled? Nem aludtál az éjszaka? Olyan karikásak a szemeid. Gyűrött a képed. Úgy nézel ki, mint egy marék fű újrahasznosítás után...

Eltapostam a köpést. Nagy csend lett. Olyan, mint az a bizonyos vihar előtti. Majd hirtelen kitört belőlem a harsány kacaj.

Ott álltam előtte üdén, nevetéstől kipirult arccal. Döbbenten bámult rám. Ekkor már többen is hangosan röhögtek rajta. Rájött, hogy mekkora baromságot mondott. De már késő volt...



b.cermidoff•  2015. november 9. 00:41

A holló dala

 

 

Repedezett falú kút

kőkávájánál

bús, elárvult torzó,

néma bálvány áll.

 

A hajdani delnőnek

se keze, se lába.

Egy romantikus balek

bújik oldalába.

 

Ágon ül a holló,

kornyikál, beszél.

Fényes tollát pelyhezi

őszi, kerge szél.

 

Visszhangozza lenn a táj

s fenn a lenge lég

kormos göncű gyász-bohóc

gúnyos énekét.

 

Voltam én a bolondod.

Jól mulattál rajtam.

Elszálltam e rémálomból,

mint egy kósza dallam.

 

Hiába sírsz.

Szemeid maró könnyben úsznak.

Nékem adatott tálentum,

nem pedig Vénusznak.

b.cermidoff•  2015. szeptember 21. 02:55

Facebook, részeg vagy, menj haza

-Béci, mondtam már neked, hogy az a lány nagyon gyanús. Csak nőkkel pózol a fotóin egy-két kivétellel, ami a munkahelyén és a rokonlátogatásokon készült... és csak nők lájkolják olyan kommentekkel, amitől elpirul az üzenőfala.

-Jaj már, ne legyen olyan savanyú a szőlő neked! Most az fáj, hogy az Iringó gyönyörű és én belé vagyok szerelmes?

-Én szóltam. Barátilag. Aztán hozzám ne gyere sírni...

Letettem a mobilt. Néhány napig dolgoztam. Egyáltalán nem foglalkoztam a magánéletemmel. Aztán mégis csak leültem a számítógép elé. Felmentem a Facebookra. Valami gombot rosszul nyomtam meg, mert rögtön az Iringó profilját adta be a rendszer rajta a tulaj vadi új szelfijével és az alatta áradó lelkendezéssel. Csak egy hozzászólás lógott ki a sorból, amit senki sem tetszikelt. Iringó ismerősei láthatóan tudomást sem vettek róla. A Bécié volt az:

Kedves Iringó! Most tanulom az útszéli kilométerkő szerepét. Nagyon nehezen megy. És ebben még a te ragyogó szépséged sem segít. Nem könnyíted meg az ember dolgát. Már két hete hiába futok utánad, nálad még a madarak is aktívabbak felülről.

No, erre már füttyentenem kellett egy nagyot. Hát még a válaszra XD.

Kedves Béci! Légy szíves, ne tégy úgy, mintha hamis reményeket keltettem volna benned. Tudod, hogy sohasem hülyítettelek. Ezt az egész helyzetet csak magadnak köszönheted. Sajnos meg kell végre értsd, mi nem lehetünk soha egymáséi. A tények makacs dolgok. Én ugyanis leszbikus vagyok...