b.cermidoff blogja - Az igazgyöngy

Pókfonál

versemet

papírra

lógatom.

Kataton

vonallá

nyúlik

a szóhalom.

Érzékeny

műgonddal

bele is

foglalom

fájóan

önkínzó

lepkesúly

sóhajom.

Mielőtt

agyamra

eljő

a záróra,

felteszem

nagy művem

egyben

a hálóra.

Hátha majd

lesz vevő

erre

az életben.

Vagy ha nem,

hát akkor

durvára

tévedtem.

Részlet a "Fűzfagörcs" amatőr alkotói oldal levelezéséből smile hangulatjel

1. Szép napot, kedves! Már nem haragszol, ha elmondom, hogy a versedben túl sokszor fordulnak elő az "a" "az" "és" szavak. Így az egész úgy néz ki, mintha mondatokból állna. Ez pestiesen szólva maxi gáz. 
2. idefigyelj! súgok, ha már ilyen pocsékul gépelsz' legalább ne reklámozd. a "művedben" hemzsegnek a nagybetűk. még a neveket is nagybetűvel írod. minek??? ez ma már nem trendi. adhatok még egy jó tanácsot? máskor a vesszőket tedd a sorok felső sarkaiba' a felkiáltójelet pedig fordítsd fejjel lefelé. mert már a látvány is baromi dilettáns.
3. Szia! Kérlek, mondd, hogy rosszul látok! Rímek a XXI. században ? Ez förtelem! Életszerűtlen. Te hallottál már strófákban beszélő embereket ? Mondd, te melyik Isten háta mögötti törzsből származol ?

http://www.scribd.com/doc/232719306/Az-Igazgyongy INNEN INGYEN LETÖLTHETŐ A REGÉNYEM  !!!

Fülledt erotika,

túlexponált kép,

az érték helyére

a hatásosság lép.

Dekadens allűrök,

jól bevált pózok,

széles kelléktár,

mellyel átváltozok.

Dohos miszticizmus,

halálos Velence,

sóhajok hídja,

kelepce-szelence.

Rúzsok, rózsák, csókok,

púderszagú bókok,

toronyszobák plafonjáról

alálógó pókok.

Egzotikus kertben

csacsorászó erecske,

szomorúfűz ágán

kecsegve ringó fecske.

Kifinomult sznobéria,

szépen csengő grófi név,

kacérkodó bal szilikon,

kardoskodó harci hév.

Voltaire, Rousseau, Robespierre

rajtam kiakadna

és a kommün biz’ Isten,

hogy kötelet adna.

Tudod,

én szerettem volna,

hogy

csak oly versforma

dolog legyen,

ha írom,

a szamárfüles

papíron.

De szétgurultak

a szavak

s tapogatózom

a vak

sorok vágányai között,

hol

e pár betű összeütközött.

Bárcsak

érteném néha,

hogy e petyhüdt

és léha

lakótelepi

poéta

szeme ha a neonra

odaragad,

miért szálazza mindig

a bogarakat…

Vártam, hogy a múzsa,

e másnapos,

tenyeres-talpas

majd rám tapos.

De verslábaival

átlépett ő felettem

s egy ökörbékát

csókolt meg önfeledten.