b.cermidoff blogja - Az igazgyöngy
ÉletmódEmberiség, én így szeretlek téged
Több hónapos lelki szemetes kiképzésed után minden szinglik nagy példaképe, Signora Bella Díva házhoz rendel. Végül is ráérsz. Hiszen nyílt titok, hogy neked soha semmi dolgod nincs. Legalábbis ő nem tud róla. És ami az érdeklődési körén kívül esik, az nyilván nem is létezik. Tisztában vagy vele, hogy nem vendégségbe mész. Ez lesz a vizsgád. Másfél órát utazol hozzá a zsúfolt városon keresztül. Amikor megérkeztél, rögtön üvöltözik veled, mert 5 percet késtél. Aztán vedd megtiszteltetésnek, hogy a tiszta ünneplő ruhádban beülhetsz a többéves kosz közepére. Mert hogy az olyan elragadóan spontán. De csak vigyázzban, mert ott semmi sem a tied. A kutya, a macska, az fontos. A házigazda szinte rád sem néz, végig velük van elfoglalva. Bájosan mosolyog, hogy neked ezt meg kell értened, mert ők a gazdi mindenei. Végre veled is törődik. Szót enged neked és ismét ordít, mert nem olyan dolgokról beszélsz, ami őt érdekelné. Mégis perceket tölt azzal, hogy sértő szavakat keresve, paranoiás műgonddal végigfésülje a mondanivalódat. Egyáltalán hogy mered ezeket a kifejezéseket használni efféle hangsúllyal és ilyen sorrendben? Dühöng, hogy hiába tartotta rettegésben miattad az étert hetekig, képtelen voltál rászokni arra, hogy szolgálatkészen a mobiloddal aludj. Persze ő még egyszer sem kísért el a szomszéd sarokig. Elvégre ő naggyon' elfoglalt. Fontos személy. Bölcsész végzettséggel naponta félműszakban gurguláztatja a szemeit a Luftballonkiszurkáló Vállalatnál. Téged pedig egész nap otthon esz a fene. Főzni, mosni, takarítani, bevásárolni, "gyerekezni", beteget ápolni, az nem munka. Más megcsinálja meló mellett is. És különben is, minek törje magát miattad? Te sokkal távolabb laksz tőle, mint ő tőled...
A troll
Csak nézem a szánalmas falát, ami a rózsaszín és világoskék pillangókkal, kiskutyákkal, angyalkákkal két hete még úgy nézett ki, mint egy nyolc éves kislányé. Akkor még Meri Cinke volt a menű. Most az egész roskadozik az obszcenitástól. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Ja, egy korszak elmúlt. Most jön a pubertás, a vaskos, durva lázadással. Egy másik dagadt madár került terítékre. Ez már az új bálvány, Sz. Katalin cárnő időszaka.
Csak bámulom a híreket és görgetem felfelé. Egy posztban felismerem a saját sztorinkat mások neveivel. A történelem ismétli magát. Nincs új a nap alatt :D. Ja, de Háry Jani most érdekes módon együtt érez, sőt felháborodik. Immár ő az igazság bajnoka, az özvegyek és árvák védelmezője. Egy aljas gondolat fogan meg elmémben. Hirtelen döntést hozok. Copy-paste kimásolom a hozzászólását. De mielőtt átküldeném neki, visszairkálom bele az eredeti neveket. Az övét és az enyémet...
Facebook, részeg vagy, menj haza
-Béci, mondtam már neked, hogy az a lány nagyon gyanús. Csak nőkkel pózol a fotóin egy-két kivétellel, ami a munkahelyén és a rokonlátogatásokon készült... és csak nők lájkolják olyan kommentekkel, amitől elpirul az üzenőfala.
-Jaj már, ne legyen olyan savanyú a szőlő neked! Most az fáj, hogy az Iringó gyönyörű és én belé vagyok szerelmes?
-Én szóltam. Barátilag. Aztán hozzám ne gyere sírni...
Letettem a mobilt. Néhány napig dolgoztam. Egyáltalán nem foglalkoztam a magánéletemmel. Aztán mégis csak leültem a számítógép elé. Felmentem a Facebookra. Valami gombot rosszul nyomtam meg, mert rögtön az Iringó profilját adta be a rendszer rajta a tulaj vadi új szelfijével és az alatta áradó lelkendezéssel. Csak egy hozzászólás lógott ki a sorból, amit senki sem tetszikelt. Iringó ismerősei láthatóan tudomást sem vettek róla. A Bécié volt az:
Kedves Iringó! Most tanulom az útszéli kilométerkő szerepét. Nagyon nehezen megy. És ebben még a te ragyogó szépséged sem segít. Nem könnyíted meg az ember dolgát. Már két hete hiába futok utánad, nálad még a madarak is aktívabbak felülről.
No, erre már füttyentenem kellett egy nagyot. Hát még a válaszra XD.
Kedves Béci! Légy szíves, ne tégy úgy, mintha hamis reményeket keltettem volna benned. Tudod, hogy sohasem hülyítettelek. Ezt az egész helyzetet csak magadnak köszönheted. Sajnos meg kell végre értsd, mi nem lehetünk soha egymáséi. A tények makacs dolgok. Én ugyanis leszbikus vagyok...
A sas-ember
- Az asszony azt mondta, hogy menjünk innen el. Azt akarta, hogy kertes házba költözzünk. Pedig milyen szép itt. Egy kőszirten lakunk. Panel-sziklán. Igazi sasfészek. Nem adnám ezt a kilátást a világ minden kincséért sem. Nappal olyan, mint egy óriási vadászles. Mert hát zöldövezetben lakunk. Éjjel meg ragyog az egész táj, mint a gyöngyökkel kivarrt fekete bársony. Felül a csillagok, alul a lámpák milliárdjai. Nekem senki ne mondja, hogy a talajszinten beinhalált vizelet és okádékszag egészségesebb, mint itt ez a friss hegyvidéki. Mert hát falun minden út a kocsmából vezet haza. És mind a más ablaka alatt… És az éjszakák egyetlen zaja az összevissza tántorgó részeg korhelyek gajdolása… Ilyen a tizediken nincs. Hiszek az egyetlen igazi városi legendában. Mégpedig abban , hogy olyan emberből soha sem lesz paraszt, akinek az elődei három generációra visszamenően városi prolik voltak. A vér nem válik vízzé. Sasból nem lesz földigiliszta. Nem nézem én le a vidékieket, csak azt mondom, hogy belőlem pocsék gazda lenne. Megfulladnék egy kertes házba bezárva.
Különben is rémtörténeteket hallottam erről a témáról. Egy munkatársam elcserélte házra a lakhandit és egy hétre rá vadidegenek bemásztak az ablakán. Mindenét elvitték, ami nem volt odaszögelve. Még a félig érett gyümölcsöket is leszedték a fákról. Amikor később kutyát vett, a szomszédja megmérgezte azt, mert állítólag lopkodta a baromfit. A hab a tortán az volt, amikor valamelyik éjszaka egyszerre lovasították meg a kocsiját és a biciklijét. A rendőrség soha sem találta meg egyiket sem. Szóval a kollégának sokba került az a kertes ház. Megmondom őszintén, hiszek neki, mert megbízható, jó srác. Most mindene odavan, mert ezek után a felesége is otthagyta a gyerekekkel együtt. Ott ül egyedül az üres házban.
Valahogy én nem akarok ebbe a nyomorba leköltözni. A városi rablóknak legalább arcuk van. Azok nem tudnak csak úgy eltűnni a ködben. Mert itt minden kő beszél. Ott meg csak a süket pusztaság vesz körül.
De most abba kell hagynom, mert az asszonnyal megyünk a bankba és utána találkozónk van az ingatlanossal is…
Azt mesélik, Királygyalogfalván van egy ház, aminek a tetején mindennap órákig fenn ücsörög a tulaj. Fura alak. Csak akkor jön le onnan, amikor eszik, iszik, szüksége van vagy dolgozni megy. A faluban mindenki úgy hívja, hogy a sas-ember. A városból jött és évek óta nem tud megbékélni a hellyel, ahova költözött. De marad, mert szereti a feleségét, aki súlyos szívbetegsége és asztmája miatt nem bírja a panelt …
Emésztőgép (haiku vers)
Olyan a rendszer,
hogy az inputon bedobsz
egy nőt, egy férfit
és az outputon
kijön egy csomó rohadt
egyes és nulla.