Viszály

Az igazságon

marakszik a világ.

Naponta megöli

az Isten Fiát.

Én sírok,

mint egy elemis diák,

miközben vérben áznak

lángszárnyú Bibliák.

 

Szív mérge, harag,

titkos métely,

áskálódás,

áspis kétely,

fondorlatos

indulat

feltűreti

az ingujjat.

Óriások feszülnek

dühösen egymásnak

de törpe jellemmel

orvul vermet ásnak.

S csak ámul rajta

az értelem,

hogy a kifogás

mily vértelen

s a szívben

mily kemény kőbálvány a dogma,

a valóság elől

fejét hogy dugja homokba

elvakult korlátoltság

és kicsinyes sértettség.

De én Téged szeretlek, Uram.

A Te Neved dicsértessék!