amer blogja

Én már akkor is szerettem,

mikor még meg sem született,

nem tudtam, de Őt kerestem,

míg koptattam az éveket,

túl voltam férfikor delén,

nem hittem jöttében már,

amikor betoppant elém

és elragadott mint az ár.

 

Sokat merengtem e csodán,

mely legyőz teret és időt,

a rokonlelkek vonzalmán,

mely segít megtalálni Őt,

felismerni a sok között

az egyetlen nekem valót,

kihez az örök sors kötött,

velem lélegzőt s álmodót.

 

Őt, ki lesz az édes társam,

kivel mindent megoszthatok,

akire oly régen vártam

végre a szívemre vonhatok,

drága fülébe súghatom:

lelkemben tárt ajtó fogad,

s mert nélküled rossz volt nagyon,

e szív mindig tied marad.

Álmomban Párizsban jártam veled,

összesimultunk a Saint Michelen,

s míg Attiláról meséltem neked,

futott  velünk az idő nesztelen.

 

A Szajna partján feltártam szívem,

Szent Mihálynak hídján állva láttam,

- Párizst ezért a szívembe zártam -,

hogy benned is kigyúlt a szerelem!

 

És csókolództunk, mint két siheder,   

szerelmi bódulatban, ezerszer;

a Quartier Latin ezért vonz engem,

 

Hotel Manier kicsiny szobája,

hol megenyhült szívemnek magánya;

Párizsban rád emlékeztet minden.                              

Szerencsés fickó vagy, ha csókkal vár,

inge lehull, és ő magára von,

s mire úgy vágytál, azt elébed tár.

Fölé, mint boldog magvető borulsz,

s ő téged erős karikába zár,

szerelmi mámor kéjesen dorombol,

forró szobád, úgy fűti már a vágy.

Ringatod hol lágyan, hol keményen,

vulkánból  ömlik friss ambrózia,

és gyöngyök gyűlnek keblei közé.

Egy pillanatra a világ megáll,

és a gyönyörnek kettős sóhaja

összefonódva már az égbe száll.