Párizsi szonett

Álmomban Párizsban jártam veled,

összesimultunk a Saint Michelen,

s míg Attiláról meséltem neked,

futott  velünk az idő nesztelen.

 

A Szajna partján feltártam szívem,

Szent Mihálynak hídján állva láttam,

- Párizst ezért a szívembe zártam -,

hogy benned is kigyúlt a szerelem!

 

És csókolództunk, mint két siheder,   

szerelmi bódulatban, ezerszer;

a Quartier Latin ezért vonz engem,

 

Hotel Manier kicsiny szobája,

hol megenyhült szívemnek magánya;

Párizsban rád emlékeztet minden.