Ő

Én már akkor is szerettem,

mikor még meg sem született,

nem tudtam, de Őt kerestem,

míg koptattam az éveket,

túl voltam férfikor delén,

nem hittem jöttében már,

amikor betoppant elém

és elragadott mint az ár.

 

Sokat merengtem e csodán,

mely legyőz teret és időt,

a rokonlelkek vonzalmán,

mely segít megtalálni Őt,

felismerni a sok között

az egyetlen nekem valót,

kihez az örök sors kötött,

velem lélegzőt s álmodót.

 

Őt, ki lesz az édes társam,

kivel mindent megoszthatok,

akire oly régen vártam

végre a szívemre vonhatok,

drága fülébe súghatom:

lelkemben tárt ajtó fogad,

s mert nélküled rossz volt nagyon,

e szív mindig tied marad.