Toni11 blogja

Amikor Erzsébet névnapjáról lekéstem

(Egy régi versem)

***

Minden Erzsikétől ma még bocsánatot kérek

félreértések elől most csendesen kitérek, 

igaz, soknak a számára már nem sokat érek

de a bőrömbe ma már, lassan bele sem férek.

*** 

Betta, veled az életben még nem találkoztam

Betti, veled egy fél évig együtt dolgoztam,

Bőbe, előtted már egyszer csúnyán le lettem főzve      

Böbi, tetőled már sokszor le is lettem győzve

*** 

Böbike, én régen, téged sokat dajkáltalak

Böri, örültem akkor, ha végre megláttalak,        

Börike, te engem mindenhol nagyon kerültél     

Böske, te pedig velem még sohasem beszéltél.    

*** 

Bözse, a piacon engem soha meg nem láttál

Bözsi, te azonban néha rám is kacsintottál,

Bözsikének sokáig hiába udvaroltam,

Csörével mindig kinn az erdőben találkoztam.

*** 

Csöri, ő mindenhol mérgesen fordult el tőlem

Csörike nem tudott eleget hallani felőlem,

Erzse, ő nagyon komoly volt sohasem mosolygott

Erzsi, az ajkamra mindig dupla csókot adott.   

*** 

Erzsikével vasárnap mindig moziba mentünk

Erzsóval kemencéből friss lepényeket ettünk,

Erzsóci az engem mindig Tóninak becézett

Erzsók, ő nagyon felvágott és engem lenézett.

*** 

Erzsóka esténként ott a rózsák között várt rám

Lici, ő szépen játszott minden este a hárfán,

Liszka, már azt sem tudom szőke volt e vagy barna

Liza pedig mindenből a legjobbat akarta.

***

Lizi, volt egyetlen,  akinek a mindene voltam

Pendzsónak, nem is olyan sokáig udvaroltam,

Penzsu, azt mondta mindennap, hogy csak engem szeret

Perzsinél bántott mindig a rossz lelki ismeret.

*** 

Pöre, az szép volt, de sohasem hallgatott reám

Pörike akkor volt boldog, ha csókolta a szám,

Pörzsinél az övé volt midig az utolsó szó,

Pösze, azt sem tudta soha, mi az: „Utolsó szó”.

***

Pöszi szeretett mindig az erdőben sétálni

Pöttyi nehezen tudott az első csókig várni,

Zsike, ő szerény volt mint a ma született bárány

Zsókát meglátni, mindig egy csodálatos látvány.

*** 

Örzse szerette a természet lágy dombos völgyét

Örzsi inkább játszotta a falu legszebb hölgyét,

Örzsikének csillogott koromfekete haja

de úgy látszik volt mindnek velem valami baja.

*** 

Az életem néha olyan, mint egy mozgólépcső

most pár nappal később, azt hiszem még nem késő,

minden Erzsébet névnapját köszöntöm megkésve

Jó hogy eszembe juttatták, nyakkendőmre lépve.

*** 

Mucsi Antal-Tóni          2011 November 21

 

Istenes ének

 

Ha lelkemnek nyugtalan-lobogó mécsét,

Mind a két szememet egészen kioltod:

Akkor is, éjben is,

Vakon is, örökké Teérted sikoltok !

 

Ha szavaim virágos erdejét kéred,

S villámod minden kis madaram megölné;

Akkor is, holnap is

Tégedet kereslek, sírva is, örökké!

 

Ha két karom büntető bilincsed által

Nem bírna Tehozzád lendülni kérni sem:

Akkor is, százszor is

Elérne örökké*könyörgő nagy hitem !

 

Ha huszonnyolc tavaszom mosolya, minden

Fekete felhővé sötétül szavadra :

Akkor is, gyászban is

Nyaram a termését csűrödbe takarja!

 

Ha világot tartó, két kezed elejt is

Sárba és semmibe: én el nem eresztlek

örökkön-örökké

Sikoltlak, kiáltlak, hívlak és kereslek!

 

vitnyédi Németh István: 1894 – 1948

 

 

Göttliches Lied

 

Auch wenn die lodernden Funseln meiner Seele,

und auch wenn ich mein beides Augenlicht verlier:

Selbst dann sogar auch nachts,

auch blind, schreie ich immer pausenlos nach Dir!

 

Wenn du nach dem Blumenwald meiner Worte fragst,

‘d dein Blitz würde alle meine Vögel töten;

selbst dann und auch morgen,

suche dich weinend, immer, ohne zu zögern!

 

Wenn meine Arme durch die strafenden Fesseln

sie können sich nicht einmal zum Schwingen rühren:

selbst dann auch hundertmal

möge mein ewig bettelnder Glaube dir fügen!

 

Wenn die achtundzwanzig Lächeln meines Frühlings,

bei deinem Wort zu einer schwarzen Wolke wird:

selbst dann, gar in Trauer

im Sommer meine Ernte in Scheune verirrt!

 

Wenn die Weltweite Hände, auch mich fallen lassen

in Schlamm und in Nichts: Ich lasse dich nicht gehen,

für immer und ewig

ich schreie, rufe, suche, weil ich will dich sehen.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Tiszapart

 

Kettesben a néma csenddel,

Ott ül füst nélkül pipázva,

A tolvaj hálót vigyázza.

 

Kezdi a hálót emelni,

Halat nem tud benne lelni,

Póklábak megint leszállnak,

Kút kazal fa alva állnak.

 

Áll a nap fenn, áll a felhő,

Nem jön fecske, nincs egy szellő,

A víz nem látszik hogy folyna,

Isten mintha bóbiskolna.

 

Talán el is felejtette,

Hogy a Földet teremtette

A Tiszát is beletette,

A halászt is leültette.

 

Szép Ernő: 1884 - 1953

 

Theiss Ufer

 

Zu zweit mit der stummen Stille,

dort sitzt er ohne Rauch pfeifend,

über den Dieben Netz wachend.

 

Er beginnt, das Netz zu heben,

man kann darin kein Fisch sehen,

Spinnenbeine senken nieder

Schober, Brunnen schlafen bieder.

 

Die Sonne scheint, die Wolke steht,

keine Schwalbe, die Brise fehlt,

das Wasser scheint nicht zu fließen,

als würde es der Gott geniessen.

 

Vielleicht hat es schon vergessen

und die Erde auch erschaffen,

bei der Theiss ein bisschen gehetzt,

und der Fischer schnell hingesetzt.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Ősz

 

Tűz, melegíts, ne égess

Égő sebet szivemre;

Nap, ne vakíts, világíts,

Nem nézek a szemedbe.

 

Asszony, puhácska száddal

Csókolj, ne a fogaddal;

Ki önnön sírod ásod

Ember, ne ránts magaddal.

 

Virág, maradj az ágon,

Megvárom a gyümölcsöd

Nem rugdalok markodba

Végzet, lazítsd a görcsöd.

 

Élet, mindenki éljen

S ne tudja meg, miért él;

Ígérd már másnak, Isten,

Amit nekem igértél.

 

Karinthy Frigyes: 1887 – 1938

 

Herbst

 

Feuer wärme, brenn mich nicht

brennende Wunde an Herz;

Sonne blende nicht, strahle,

in die Augen schauen schmerzt.

 

Frau mit deinem zarten Mund,

Küsse, nicht mit den Zähnen;

du gräbst dein eigenes Grab

Mann, lass mich hier im Leben.

 

Blume, bleibst du auf dem Ast,

ich warte auf deine Frucht,

ich kick’ nicht nach deiner Faust

Schicksal entspann deinen Druck.

 

Leben, lass alle leben

soll nicht wissen, was ist macht;

versprich dem anderen Gott,

was du mir versprochen hast.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

A jövő felé

 

Én csak a multban látom magamat,

csak azt a szomorú lányt ismerem,

ki a multból, sok hervadó emlékből

merengő gyászszal szembe néz velem,

csak azt a szomorú lányt ismerem...

 

Azt nem tudom, hogy most milyen vagyok,

uj vágyak lepik meg a lelkemet,

sok ujat látok és sok ujat érzek,

mindenik nap valamit eltemet

S uj vágyak lepik meg a lelkemet...

 

És nem tudom: holnap milyen leszek...

De útja bármilyen messze vigye,

az az uj lény, akivé holnap válok,

A régi szomorút felejtheti-e,

Felejtheti-e...

 

Reichard Piroska: 1884 – 1943

 

 

Hin zu der Zukunft

 

Ich sehe mich nur in der Vergangenheit,

kenne nur dieses traurige Mädchen

raus aus der verblasste Vergangenheit,

sie steht vor mir als sehr zartes Fädchen,

kenne nur dieses traurige Mädchen …

 

Ich weiß es nicht, wie sehe ich jetzt aus,

neue Wünsche greifen, meine Seele

sehe viel Neues ‘d fühle viel Neues,

es vergräbt jeden Tag, was mir fehle

‘d, neue Wünsche greifen meine Seele …

 

Und ich weiss es nicht, wie ich morgen sein wird, …

Doch wie weit seine Reise ihn auch führt,

dass neuer Mensch, dass ich morgen sein werde

‘d, dass alte traurige ihn nicht mehr berührt,

dem das Vergessen gebührt …

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni