Amikor Erzsébet névnapjáról lekéstem

Amikor Erzsébet névnapjáról lekéstem

(Egy régi versem)

***

Minden Erzsikétől ma még bocsánatot kérek

félreértések elől most csendesen kitérek, 

igaz, soknak a számára már nem sokat érek

de a bőrömbe ma már, lassan bele sem férek.

*** 

Betta, veled az életben még nem találkoztam

Betti, veled egy fél évig együtt dolgoztam,

Bőbe, előtted már egyszer csúnyán le lettem főzve      

Böbi, tetőled már sokszor le is lettem győzve

*** 

Böbike, én régen, téged sokat dajkáltalak

Böri, örültem akkor, ha végre megláttalak,        

Börike, te engem mindenhol nagyon kerültél     

Böske, te pedig velem még sohasem beszéltél.    

*** 

Bözse, a piacon engem soha meg nem láttál

Bözsi, te azonban néha rám is kacsintottál,

Bözsikének sokáig hiába udvaroltam,

Csörével mindig kinn az erdőben találkoztam.

*** 

Csöri, ő mindenhol mérgesen fordult el tőlem

Csörike nem tudott eleget hallani felőlem,

Erzse, ő nagyon komoly volt sohasem mosolygott

Erzsi, az ajkamra mindig dupla csókot adott.   

*** 

Erzsikével vasárnap mindig moziba mentünk

Erzsóval kemencéből friss lepényeket ettünk,

Erzsóci az engem mindig Tóninak becézett

Erzsók, ő nagyon felvágott és engem lenézett.

*** 

Erzsóka esténként ott a rózsák között várt rám

Lici, ő szépen játszott minden este a hárfán,

Liszka, már azt sem tudom szőke volt e vagy barna

Liza pedig mindenből a legjobbat akarta.

***

Lizi, volt egyetlen,  akinek a mindene voltam

Pendzsónak, nem is olyan sokáig udvaroltam,

Penzsu, azt mondta mindennap, hogy csak engem szeret

Perzsinél bántott mindig a rossz lelki ismeret.

*** 

Pöre, az szép volt, de sohasem hallgatott reám

Pörike akkor volt boldog, ha csókolta a szám,

Pörzsinél az övé volt midig az utolsó szó,

Pösze, azt sem tudta soha, mi az: „Utolsó szó”.

***

Pöszi szeretett mindig az erdőben sétálni

Pöttyi nehezen tudott az első csókig várni,

Zsike, ő szerény volt mint a ma született bárány

Zsókát meglátni, mindig egy csodálatos látvány.

*** 

Örzse szerette a természet lágy dombos völgyét

Örzsi inkább játszotta a falu legszebb hölgyét,

Örzsikének csillogott koromfekete haja

de úgy látszik volt mindnek velem valami baja.

*** 

Az életem néha olyan, mint egy mozgólépcső

most pár nappal később, azt hiszem még nem késő,

minden Erzsébet névnapját köszöntöm megkésve

Jó hogy eszembe juttatták, nyakkendőmre lépve.

*** 

Mucsi Antal-Tóni          2011 November 21