Szép Ernő: Tiszapart / Theiss Ufer

 

Tiszapart

 

Kettesben a néma csenddel,

Ott ül füst nélkül pipázva,

A tolvaj hálót vigyázza.

 

Kezdi a hálót emelni,

Halat nem tud benne lelni,

Póklábak megint leszállnak,

Kút kazal fa alva állnak.

 

Áll a nap fenn, áll a felhő,

Nem jön fecske, nincs egy szellő,

A víz nem látszik hogy folyna,

Isten mintha bóbiskolna.

 

Talán el is felejtette,

Hogy a Földet teremtette

A Tiszát is beletette,

A halászt is leültette.

 

Szép Ernő: 1884 - 1953

 

Theiss Ufer

 

Zu zweit mit der stummen Stille,

dort sitzt er ohne Rauch pfeifend,

über den Dieben Netz wachend.

 

Er beginnt, das Netz zu heben,

man kann darin kein Fisch sehen,

Spinnenbeine senken nieder

Schober, Brunnen schlafen bieder.

 

Die Sonne scheint, die Wolke steht,

keine Schwalbe, die Brise fehlt,

das Wasser scheint nicht zu fließen,

als würde es der Gott geniessen.

 

Vielleicht hat es schon vergessen

und die Erde auch erschaffen,

bei der Theiss ein bisschen gehetzt,

und der Fischer schnell hingesetzt.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni