Toni11 blogja

Nem az a tél

***

Nem az a tél, midőn a földre

Miljónyi hópehely szakad,

És elborítja a mezőket

S lombjafosztűtt ágakat.

***

Nem az a tél, ha szélvihartól

Megreszkett égbolt és a föld,

S te hallgatod kis otthonodban

Dühében, mint jajong, süvölt.

***

A tél az, hogyha rozsa nyílik

S nap fénylik, zöld erdők felett

S te bolygasz árván elhagyatva,

És múlik, múlik életed.

***

A tél az, hogyha cseng madárdal

S a szived nem hisz, nem remél

És nincs, ki vigaszt nyújt te néked -

Ah, ez a tél, ah, ez a tél!

***

Feleki Sándor: 1865 – 1940

***

***

Nicht ist das der Winter,

***

Nicht ist das der Winter, wenn die Erde

Million Schneeflocken fallen,

auf den Boden alles bedecken

‘d, die Bäumen Äste, die kahlen.

***

Nicht ist das der Winter, wenn der Sturmwind

den Himmel ‘d Erde erschüttert,

und du in dem kleinen Haus als Kind

im wütenden Nacht unbehütet.

***

Winter ist, wenn die Rosen sprießen

‘d die Sonne über Wälder scheint,

‘d, du verwaist, verlassen umherirrst

‘d dein Leben ist dein größte Feind.

***

Winter ist, wenn bei Vogelgesang

dein Herz nicht mehr glaubt, ‘d nicht mehr hofft,

und niemand da ist, der dich tröstet –

der Winter komm immer unverhofft!

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Hazatérve

***

Bármi tájon vigyen utad,

Bármi fájva zengd búcsúdat,

Hogyha attól válni kell;

Szíved dobban, lelked repdes,

Hogyha visszaérkezel.

***

Közeledve a határhoz,

Egyre kémled, hol a város,

Mely már végre honi föld,

S boldog vagy, ha túl a mesgyén,

Magyar állomást jelezvén

Már a mozdony felsüvölt.

***

És a végkanyarulatnál,

Úgy vagy, mintha a vonat már

Könnyen, lágyan görgene,

Mintha kerék-kattogásban

Nehéz vaslánc-csattogásban

Muzsikaszó zöngene,

***

Gyönyör az a szürke út is,

A nyöszörgő gémes kút is,

Mely előtted elsuhan,

S ha a stációhoz érsz el,

A magyar nevére nézel,

Nézel hosszan, s boldogan,

***

S a magyar kalauz ha lép be,

Csiptető vas a kezébe',

Kis fülkédnek ajtaján;

Rámosolyogsz, s ha nem röstelnéd

Átölelnéd ő kigyeimét —

A miért jó napot kíván!

***

Radó Antal: 1862 – 1944

***

***

Heimkehr

***

Welches Land auch, dein Weg dich führt,

welchen Schmerz auch bei Abschied spürhst,

wenn du dich davon trennen musst;

dein Herz pocht, deine Seele fliegt,

wenn du zurückkehren tust.

***

Wenn du dich der Grenze ankommst,

suchst, welcher Stadt als nächste kommt

die endlich dein Heimatland ist,

‘d du bist glücklich, nach der Grenze,

an Bahnhof sind viele Gänse,

wenn die Lokomotive pfiff.

***

Und dann, nach der letzten Kurve,

fühlst, dass der Zug nur noch murrte,

leicht und sehr sanft rollt es weiter,

als ob die Räder, nur noch gleiten

in dem schweren Kettengeklirr

Musik erklingt, von Waltenschwil.

***

Auch die graue Straße ist schön,

und auch das Heulen, dröhnt im Fön,

das vor dir jetzt vorbeigleitet.

Und wenn du den Bahnhof erreichst,

‘d den ungarischen Namen begreifst,

und mit lächeln ihn begeistert.

***

Wenn der ungarische Schaffner kommt,

und mit den Kartenlochern locht,

an der Türe deinen Verschlag;

lächelst ihn an, leicht genierten,

würdest du ihn gern umarmen,

weil dir schönen Tag gewünscht hat.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

A város végiről

***

Nyöszörögve szól a

Beteg lázas gyerek:

„Ehetném anyácskám,

Adj egy kis kenyeret”.

***

Sirva felel anyja,

Szegény özvegy asszony:

„Nincs, fiam, nincs, — ó, a

Szivem megszakasztod!”

***

Szegény beteg fiú

Újra szól és kérdez:

„Mikor nem leszek én

Se beteg, se éhes?”

***

Felel rá az anyja

Kétségbeesetten:

„Majd, ha eltemetnek

— Kis fiacskám, lelkem.”

***

— Vár, vár aztán újra

Felsóhajt a gyermek:

„Édes jó anyácskám,

Hát mégsem temetnek?”

***

 Szabó Endre: 1849 – 1924

***

***

Am Rande der Stadt

***

Leise wimmernd spricht, das

kranke, fiebernde Kind:

„Ich hab’ Hunger, Mutter,

gib mir ein Stück Brot, bitt’.“

***

Weinend sagt die Mutter,

sagt die Mutter mit Schmerz:

„Ich habe keins, mein Sohn,

‘d das bricht mir schier, mein Herz!“

***

Der arm’ kranke Junge

wimmert erneut und fragt:

„Wann werde ich nie mehr,

nie hungrig, nie krank sein?“

***

Antwortet die Mutter

leise und verzweifelt:

„Wenn du begraben wirst

‘d, an den Kopf gestreichelt.“

***

– Er wartet, und wartet

‘d seufzt erneut an Schragen:

„Meine liebe Mutter,

wenn wird’ ich begraben?“

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

Ez is én vagyok 3.

***

Ezerkiláncszázhatvannyolc

Június huszonhatodikára,

mint idegenmunkás érkeztem

Zürichi vasútállomásra.

***

Állomáson a rendöröktől

az utasokat alig látva,

csak egy valaki volt civilbe

aki engemet várt ott állva.

***

Otthon csak azt olvastam Svájcról

már Hétszáz éve tart a béke,

de akkor ki mondja meg nékem,

miért lett ennek pont ma vége.

***

Nem háború ez itt Mucsi úr

mondta ez nekem, aki várt rám

a csehek lázadtak ma fel ott

cseh a fővárosában Prágán.

***

Ott ezerkilencszázhetvenben

a Schwarzenbachi népszavazás

néptől magasan el lett vetve

meg könnyebbült az itt maradás.

***

Most már nem idegenmunkás voltam

hanem vendégmunkás lettem,

habár én ugyanaz maradtam

de már szebben hangzott a nevem.

***

Habár én magyarnak születtem

az „ötvenhatosoknak” mégis,

mindig csak egy „Júgo” maradtam

míg „Papiersvájcer” lettem én is.

***

A tekéseknél egyenrangú

svájci Tekeklub tagja élek,

de hivatalossan mégis csak egy

„Svájci, migrációs háttérrel!”

***

Ma már több mint tíz év elmúlt

s visszakaptad azt, ami voltál,

hetven évre ismét magyar vagy

habár sokat kóboroltál.

***

Mucsi Antal-Tóni:1942 -                2025 November 18

***

***

Das bin ich auch 3.

***

An dem sechsundzwanzigsten Juni

Tausendneunhundertachtundsechzig,

kam ich an dem Zürcher Bahnhof an

‘d dort, wie ein Fremdarbeiter ausstieg.

***

An dem Bahnhof von der Polizei

kaum hat man Reisende gesehen,

nur einen Mann in Zivilkleidung,

der dort stand wartend im Regen.

***

Hab’ ich über die Schweiz gelesen,

siebenhundert Jahre Friede herrscht,

doch, wer konnte mir schon erklären,

warum ist das heute vorbei jetzt?

***

„Das ist doch kein Krieg hier, Herr Muci“,

 sagte der, der mich abholen kam,

„Die Tschechen haben heute rebelliert,

 in der tschechischen Hauptstadt Prag.“

***

Damals im Neunzehn hundertsiebzig

war die Schwarzenbach-Volksabstimmung

vom Volk rigoros hoch verworfen

‘d wurde einfacher, dass zurecht Findung

***

Nun war ich auch kein Fremdarbeiter mehr,

sondern ein lieber Gastarbeiter,

obwohl ich derselbe geblieben war,

doch die Bezeichnung klang viel schöner.

***.

Obwohl war ich als Ungar geboren,

blieb ich für die „sechsundfünfziger”

dennoch immer nur einen „Júgo”,

bis auch ich „Papierschweizer” wurde.

***

Ich bin Mitglied im Schweizer Kegelclub,

wo mich mit „Seinen gleicher” Widmung,

aber offiziell bin ich immer noch

„Schweizer mit Migrationshintergrund!“

***

Heute sind mehr als zehn Jahre schon her

und du bist wieder das, was du warst,

nach siebzig Jahre bist du wieder Ungar,

obwohl im Leben so viel geirrt hast.

***

Übersetzung: Mucsi Antal-Tóni

 

Játék a szavakkal 16.

Magyarul. de nem magyarosan

***

Magyarul mondom. de nem magyarosan

halkan, de akkor sem alattomosan,

mert ma már megszoktam fokozatosan

beszélj nyíltan és ne alázatosan.

***

Én nem mondom soha azt, hogy kiáltom

hanem csak nagyon hangosan kajátom,

sokszor amikor csak egy édes álom

az ételt is tele szájjal kajálom.

***

Valamikor volt nekem sok barátom

de már lassan mindig jobban belátom,

s amikor a számat jobban kitátom

sokszor mindig több lesz a volt barátom.

***

S habár én is egy magyar ember vagyok

de naponta egy másik nyelven gagyog,

s többször is azt mondták nekem a „nagyok”

hogy nyomot utánam soha sem hagyok.

***

Köszönöm, hogy mégis elfogadtatok

s hogy többször is engem támogattatok,

sokan még barátokká is váltatok

de életben még soha sem láttatok

***

Kinn a réten oly szép a galagonya

de a krumpli sohasem lesz burgonya,

elért már engem az élet alkonya

és lassan megtelt az élet puttonya.

***

Úgy szeretnék még egy pár évet élni

és a haláltól az sohasem félni,

a versekben még egy kicsit mesélni

A naplementét Óbecsén átélni.

***

Ott ahol erre a világra jöttem g

a Göncölszekér ragyogott fölöttem,

onnan ötvenhét éve hogy eljöttem

oly sok az idegen itt körülöttem.

 

Mucsi Antal-Tóni                  2025 November 16