S.MikoAgnes blogja

Higgy csak kis csodákban s azok utolérnek,
nélkülük biz' árva, beszürkült az élet,

melyet Tőle kaptunk, csoda ez, nincs párja,
ez legnagyobb kincsünk, legyen Neki hála!

Lásd meg világodban: mennyi-mennyi szépség!
Engedd, hogy a lelked szabadon repítsék!

A felkelő Nap is tiszta életerő,
szívd magadba mélyen, küldi a Teremtő!

S ha mosolygós arccal színezett az utad,
pozitív hatása reád visszamutat!

Rád köszön kedvesen ki átnézett rajtad,
mikor épp már te is kerülni akartad...

Vagy ír egy költőtárs,- bár hitted, feledett-
sőt hoz nagy örömöt megdicsérve versed!

Sok kis apró csoda téged is megtalál,
életed szépíti, ha szíved nyitva vár!

Te is tudod, én is tudom,
rohanni nincs értelme,
mégis, míg az ember aktív,
űzi, hajtja félelme:
jaj, lekésik erről, arról,
kellene még ez meg az,
s mire nyugdíj, - ha megéri....
egészsége nem marad!

Sokak között ez lett sorsom,
tagadnám, de hiába.
Bevallom hát, beleestem
én is e nagy hibába.
Ha előtted még az élet,
okosan oszd erődet,
élvezz minden pillanatot,
lassíts, bajt ne tetőzzed!

Mindig munka? Kevés alvás?
Elrohantak az évek....
Gerinc roppant, nem figyeltem,
erőm mára kevés lett.
Szép még így is az idős kor,
hetven után mondhatom,
még, ha fájok itt is, ott is....
öröm köszönt új napon!

Vágtatok vadlovon csillagok között,
átélek féktelen víg örömöt!

Micsoda száguldás, hatalmas iram,
százezer lóerő izmaiban!

Nem jöttél ma velem, sajnálhatod:
Poet-társ, tehetek ajánlatot?

Holnapi álmomban keress fel engem,
s száguldjunk együtt szélnél sebesebben!

Szívesem felezem e víg örömöt:
vágtázzunk kettesben a csillagok között!

Sötét az éj és nagyon hosszú,
jön gondolat, de oly szomorú:
-Hiányzol nagyon édesanyám,
apa sincs régen, s te sem vagy már.

Jaj, hiányoztok nagyon-nagyon,
szép fényképetek simogatom:
jó szülők nélkül jaj, de árva,
szorongó szíve hiány tára,
és sír csak bele az éjszakába
szüleit vesztett ember lánya...

Hiányotok fáj, ordítanám,
vigyázzatok rám ez éjszakán,
mert én most félek, nagyon fájok,
percnyi nyugalmat sem találok.

Ébredj hát párom, hű támaszom,
s ölelj magadhoz vigaszt adón!

Esténként ráadás kis játék:
mókás Micinknek ajándék!
Száll, száll a lasztija égre fel,
ugrik utána, érje el!
Nagyritkán túljárván  eszén
labdája néha az enyém.
Figyelmem ellankad? Lassulok?
Netán, ha kissé bambulok?
Huncutul villan szeme, s kivár,
aztán villámként ugrik rám!
Támadást indít: -Jaj, jaj, jaj fáj!
-Nem hiszem el, ne kiabálj!
Megadom magam, tovább cselez,
nem is oly vészes: kis csel ez.
Ám fáradok hamar, így öregen,
ezért magamhoz ölelem.
De kutyám telítve erővel,
fiatal még, nem erőtlen!
Hogy ne érje mégse csalódás,
hopp, itt e pompás megoldás!
Szólítom a párom, váltson fel,
s rángasson rongyot Micivel!

Nézni is öröm a teraszról,

miközben már a tavasz szól!