S.MikoAgnes blogja

Hidegben földieper:
hó nélkül földön hever,
fázósan lelapulva
levele, mint a hulla.
Ez időt nem kedveli:
Hóbunda! Az kell neki!
Kell neki? Kellene csak!
Helyette szelekkel: fagy.
Lelkem is beleremeg, de
védelmez engem meleg:
szobámban elé állva
ontja jó cserépkályha!!!

Milyen csodavirág e rétiboglárka,
mely fagyban didereg és olyan kis árva,
szirmait szomorún szorosra zárva
vár örök reménnyel a napsugárra.

Ám, amint felhőzet tűnőben az égen,
s lekacsint szép Napunk reá reménységgel,
nyújtózik boglárkám emelvén fejét:
csillogó szirmában örömöm teljék!

-Ígéret, ígéret,
ámítás, ámítás,
onnan, hol elavult...
sok fegyver szállítás.
S lődöznek...céltalan,
hisz látszat az egész...
romokban heverő
szép országunk elvész.
Lett népünk "földönfut"...
az otthonunk hol lesz?
Előre kiagyalt,
tervezett pokol ez....

Mesélte menekült,
s szavába könny vegyült...

Búcsúzom január,
év első hónapja,
csúfosan megcsaló,
nem voltál "hóadta"...
Vetted el örömét
sok-sok unokának,
nem volt min siklani
unatkozó szánnak.

Kérlek hát, február,
sorban te második,
teljesíts vágyakat,
hisz hóról álmodik
felénk sok-sok gyermek,
de még a kutyám is,
legcsodásabb lenne,
ha hullatnád máris!

Repülne hógolyó
kacajjal tetézve,
hóemberek sora
születhetne végre,
siklana a jégen
jókedvvel kicsiny s nagy,
havas téli napok
szabadba kicsalnak!

Nem hullott  hó,
s még most sem hull,
hiába várom,

kívánom én,
ó, hogy kívánom:
szépítsen tájon!

Jöjj, fehér hó,
hó, mely fehér,
borítsd be kertem,

fáradt vagyok,
nagyon fáradt:
vigasztald lelkem!

Hóban séta,
nagy séta hóban,
jól esne már,

mikor az erdőn,
erdőn nagy fák közt
holdas est vár.

Napsütés sincs,
nincs napsütés sem,
csak gyötrő köd,

igazi tél,
tél, de igazi:
el kell még jönnöd!

Felénk még mindig nem esik a hó.