S.MikoAgnes blogja

Szeret engem a kertem,
ez már tagadhatatlan,
idei évre pedig
már majdnem megtagadtam....
Új életre keltette
a sok-sok langyos eső,
 sugárzik rám belőle
ismét az életerő!

Új virágok bomlottak
a dundi kis bimbókból,
peregnek színes levelek
tegnap poros lombokról,
újra zöldellő a fű,
szinte tavasz-újulás,
pillangók röpködnek párban:
szépséges késői nász!

S fölöttem ragyog Napunk!
ontva ontja sugarát,
megölelget meleggel,
mint igazi jóbarát!
Fényekkel és szépséggel
telik meg a lelkem,
s érzem, mily szép is az élet
gondjaim elfeledten!

Vállamra váratlan
vadgalamb szállt,
szelíddé tette őt
nagy szomjúság.

Szenvedtem magam is,
hisz tűzött Nap,
futottam hűvösbe ,
mint űzött vad!

Vittem a galambot
tenyeremben,
itattam friss vízzel
szeretettel.

Rám nézett hálásan
gombszemekkel:
s ébredtem álmomból
jól pihenten.....

Álmomban még forró nyár volt!

Nem olyan már , mint nem is oly régen,
hisz igen szép volt, s lassacskán szégyen.

Nem vészmadárkodom, mint a kuvik,
de kertem témaként idén már "ugrik".
Virágágy szegény gyomokkal tele,
jaj, fogy az erőm és nem bír vele.

Miért gondolom most szomorúan,
és miért írom oly komor búval?
Lehet, csak az ősz veszejti kedvem?
Koptat színeket kedves kis kerten!

Remélem, majd az újabb kikeletre
kertecském ihlet vidámabb versekre!

Magvait vetettem, s csodálattal láttam,
mint kelnek életre piciny palántákban!

Elérkezett idő, mára oly erősek,

át is alakultak szinte már felnőttnek.

Eddig sűrűn nőttek gyarapodva szépen,
folytatniuk kell már ritkább, szellős léttel.

Szétültettem minap százhuszonhét tövet,

eső meglocsoltan mind bátrabban nőhet.

Katonásan álló téltűrő saláták:
sok munkám tavasszal nagy fejjel hálálják!

Kedves Poettársak, írtok magasztosat,
múzsám ma erre kért: kertészként alkossak.

A növény pontos neve: téli vajfej saláta

Álmosan ébred a reggel,
ej, nem is ő, hanem én,
keveset aludtam éjjel,
ő harmatos frissen kél!

Ártalmas késői fent lét
gyilkolja szervezetem,
átkozott tv már nem kék',
nézem, de minek nekem?

Elveszi sok időm tőlem,
butítja csak az agyam!
Tíztől már alhatnék bőven,
jól kipihenve magam.

Mindenképp korán kell keljek,
hatkor Micikém jelez,
Hangoska, ám milyen kedves:
-Gazdikám, hé, ébredezz!

Mosok hát szememből álmot,
feledni éjt kicsinység!
S gyorsan, kedvvel nekiállok
dobálni a frizbijét!