S.MikoAgnes blogja

Áldásos eső hull szomjazó kertemre,
most is érzem mily nagy Teremtőnk kegyelme!

Jött épp a legjobbkor, pótolván sok vizet,
kertem továbbra is  bő terméssel fizet.

Elmaradt a fákat bőszen cibáló szél,
a maradék kajszi színes életre kél.

Nem verte le fánkról, űzött el madarat,
a legszebb szemek így épségben maradtak!

Már hűtött  hőségen fokokat enyhítve,
könnyebb légvételem, fulladásom vitte.

Fekete fellegzet lassan úszik tova,
elhalt a mennydörgés félelmes robaja.

Vígy' szellő lágy esőt másoknak is bőven,
ázzon szép vidékünk  nevelő időben!

szeretet lelkemben
érzem, mily végtelen,
szívem forrón izzó,
nem hideg jégverem.
ifjúként érzelmem
magamba rejtetten
hordoztam szívemben:
vallomást nem tettem.
szemérmes elődök,
csonkacsalád...vesztem...
s egyetlen szerelmem
csaknem elvesztettem.

ám, a sors kegyes volt,
tőle meg nem fosztott,
mai napig támaszt,
boldogságot osztott.

jókedv és búbánat bújócskázik bennem,
ezt a vegyes érzést régen nem ismertem

vagy végtelen öröm, vagy nagyon mély bánat
uralta a kedvem, s magamért sajnálat

eltelt közben sok év, gyűlt a tapasztalat,
árnyaltabb az érzés, amely velem maradt

hisz ilyen az élet, nem fehér-fekete,
már minden perc számít, érzem reggel, este

csak élni szeretnék! hisz ez maga csoda!
minden újabb nappal lelkem aranyozza!

Tavasszal szépséges
virágokkal terhes,
termetes cseresznyém
mindig kedvencem lesz!
Méhecskék bezsongták,
megporzó volt táncuk,
leendő bő termést
bizakodva vártunk.

Távozó tavasztól
szirommal köszönt el,
fogadta a nyarat
lengő-ág-örömmel.
S nicsak! Pirosodnak
százszámra gömböcskék!
Szememnek oly édes
tündéri-öröm-ék!

Átadva termését,
melyek rubingyöngyök,
könnyebbült sóhajjal
érez nagy örömöt.

Emeli karjait
fel, fel, fel, ég felé:
-Uram, a gyermeked
küldetést bevégzé!
Terebélyes lombom
árnyék lesz ezután,
Naptól felhevített
sok nyári délután.

Árnyas lombja alatt
lazán elterülök,
levél-mesét susog
s álomba merülök....

nyugodt éjjel és szép álom,
kellemes ébredés,
felkelő Nap, égen fények,
körülem békesség

csendes légzés, lazult testtel
fekszem még picinykét,
élvezem a múló percet...
de érzem, kelni kék

összeszedem minden erőm,
mici is sürgetőn
zendít rá az ajtó előtt:
talpra hé! ébresztő!

kávéillat, csalogató,
s ízletes reggeli!
ezt lekésni hogy lehetne:
párom elém teszi

lusta asszony!-mondhatnád, ám
más a feladatom,
amig mozdul kezem, lábam,
addig fel nem adom!