S.MikoAgnes blogja

rigóm víg nótás
nyitnikék lágy fuvolás
két boldog dalnok

hajnali harmat
növények nagy öröme
frissítő fürdő

Romboló a rettegés,
felejtsd el a félelmet,
békés lélek s nyugalom
éltetője  életnek!

Elmondhatjuk ezerszer,
hogy milyen rossz a világ,
mégis, mégis holnap is
zöldbe borulnak a fák!

Felhősödhet fölötted,
lehet sűrűn sötétté  ég,
nem veszítve reményed
marad épp elég szépség!

S ismét felragyog a fény!
Megszületnek gyermekek:
mosolyuk is aranyból
és szívükben szeretet!

Szökkennék könnyedén
úgy, mint egykor,
jaj, vissza nem térő
víg gyermekkor!

Virágos szép réten
zöldben járva,
lelassult már léptem
bizony mára...

Libbenő pillangók,
színek száza,
int felém fűtenger
minden szála.

Lágy szellő leng körül,
áldott fények,
mély csendben nyugalom,
új remények!

Élhess meg végtelent
szép Földanyám ! 
Éltess még hűs erdő
és zöld határ.

Élvezzem napjaim
új örömmel.
legvégső napom is
itt jöjjön el!

Természet szépsége
zárd majd szemem!
Hallgasd meg kérésem
jó Istenem!

Nézelődöm esőben...
már szétázott a hajam,
ám észre sem veszem, hisz'
annyi-annyi csoda van!

Hull, hull az égi áldás,
beissza mohón a föld,
olthatja végre szomját,
s engem boldogsággal tölt!

Piros, fehér, sárga tulipán
bezárva színes kelyhét,
levelét emeli égre kérve:
- E vízből sok-sok kell még!!!

Bokrok, fák vígan nyújtóznak:
zöldebbek percről percre,
májusi rózsa nyílóban:
-Hogyan is van már mersze?

Fellélegzik minden
fojtó portól megtisztultan,
könnyed szellő viszi a hírt:
-Emberek! Csodás tavasz van!