S.MikoAgnes blogja

Összefutottak a gyerekek.
Valami nincs rendben...
Odasietek hozzájuk:
-Ennek a kismajomnak gyilkos az apja, megölte az anyját, börtönben van, oszt ez nem hiszi, nekem meg ne mondja, hogy hazudok, mert orron törülöm a kis hülyét- hadarja egyszuszra egy túlkoros alsós az iskolánk udvarán.
-De hazudsz...apuék elmentek messzire dolgozni- motyogja zokogva a kicsi.
-Persze, jól beszopatták veled, oszt azért hord mindenhova a vénasszony!
-Ő az én nagymamám!- kel védelmére a könnyes arcú fiúcska.
Megsimogatom:
-Gyere velem- kérem szelíden. Ti pedig menjetek játszani...majd később beszélek veletek...
Beviszem az osztályba, megmosom maszatos arcát. Mellé ülök a padjában, nyugtatgatom.
-Hallgass te csak nagyikádra, ő nagyon szeret téged!
- Meg a papóm is, - csillan fel a szeme,- de mindig fekszik....beteg.- szomorodik el újra.
A szívem szakad meg.
A gyerekek kegyetlenek, de azok a szülők is lelketlenek, akik így beszélnek előttük.
Pedig , sajnos igaz, amit mondanak, ám ne így tudja meg!!!
A kisfiú apja részeges, nagyon féltékeny típus volt már legénykorában is, több lány szakított vele korábban emiatt.
De a szerelem!
Az anya tudván ezt, mégis hozzáment.
Ez a galád pedig, hiába megszületett a kisfia, elitta a keresetet, és ittasan rendszeresen kitört rajta a féltékenységi roham: ok nélkül.
Hisz a felesége egy nagyon szerény, szorgalmas, egyszerű asszonyka volt.
Ha csitította apósa, anyósa, ők is kaptak a verésből.
A gyerek még pici volt, amikor eljött a végzetes pillanat, és erősen ittas állapotában annyira elvakította a düh, hogy leszúrta a feleségét, aki azonnal meghalt.
Ő pedig börtönbe került. A nagyszülők gondoskodnak azóta egyetlen unokájukról féltő szeretettel.
És most itt ülünk.....

Sok-sok év telt el.
Mi hozta elő ezt a szívszorító emléket?
Szokás szerint kesztyű nélkül gyomlálgattam a kertemben.
Jó sáros lettem, de szeretem a földet, az illatát, erő árad belőle. Nagy szükségem van rá.

-Csókolom, tanító néni!- hangzik váratlanul az utca felől.
És Micike kutyám nem ugatja. Megérzi a jószándékú embert!
Alacsony, zömök férfi áll a kerítésnél. Rácsodálkozom...Ő mosolyog.
-Ugye, nem tetszik megismerni?
Én vagyok az az árván maradt kisfiú, akit a nagyszülei neveltek fel. De sokszor megvédett engem a suliban, mikor bántottak a kölykök! Soha nem felejtettem el, hogy milyen jó volt hozzám. Bevallom , még szerelmes is voltam magába.- Ezen jót kacagtunk!
Elmesélte, átutazóban van itt és meglátott, így megállt kis időre. Hívtam be, de nem jött.
Azt is elmondta még , hogy szép családja lett, helyes, egyszerű asszony a felesége, okos fia és lánya van.
Értük él , dolgozik.
-Nyújtsa ide a kezét, kedves tanító nénim!
Kezem sáros, csuklóm nyújtom.......
És ő....... kezet csókolt.

Erről szól a főoldalra sokkal korábban feltett A kézcsók című versem, mely bekerült a Poet Antológiába is.
Ezt a kis elbeszélést rapista, Radnai István kérésére próbálkoztam belőle megírni.

Eljöttél hát várt nap: Jégtörő Mátyás,
tegnap még volt vízen vékony jég, hártyás,
ám mai hajnalunk köszöntött pluszokkal,
megörvendeztetett kellemes öt fokkal.

Népi megfigyelés, ha ma nem találna
jeget, jaj, Jégtörő Mátyás urunk mára,
késni fog a tavasz, csinál erre jeget.....
Rúgja meg a macska, ha ilyet tervezget!!!

bárányfelhők
jönnek, mennek
szép látványa
szívnek, szemnek

bújócskázik
köztük a Nap
eltűnik, majd
szór sugarat

kis virágok
csókot dobnak
madár hullat
színes tollat

igazgat a
fészkén párat
tavaszillat
szerte árad

nyugalmat ád
a délután
Micim pocol
fényben, tunyán

üldögélek
semmit téve
körülölel
csendes béke

világszerte
épp így kéne......

Kell kiabálnod ordítva békéért!
Félteni apát, ki él családjáért !
Nem meggyalázni gyermekei előtt,
s nem halottként kapni,
kit kóbor golyó megölt.

Hogy harcol hazáért, kit "kötéllel " fognak?
Háborús uszítók lesztek kárhozottak...
Nem születik béke, míg újabb fegyverek
naponta gyilkolnak vétlen embereket.

Nem halott hősök kellenek családnak,
testüket talán majd meg sem találnak....
szaggatja őket darabokra bomba,
és lökik be jeltelen sírhalomba.

Van férjed, fiad, szeretett fivéred?
Lelked szakadna, ha szívük kivérzett....

Fegyvergyáros, s bankár 

kinek haszonnal jár,

pénzét számolgatva

közömbös sok halál.

Lám, a saját fiát sem küldi ki frontra,

s luxusban nem gondol

vérgőzös pokolra!

Hazánkban béke van, becsüljük hát nagyon!

Vajh', mire ébredünk rejtelmes holnapon......

de élni akarás legnagyobb hatalom !!!

Mikor iskolában csilingel a csengő,
bizsereg a lábam, indulnék: egy, kettő!

Vidám gyerekcsapat lármáz ablak alatt,
sietnek suliba, vár az új tananyag.

Tudom, néhányukat éppen ez taszítja,
fontosabb a tíz perc, mely játékra hívja.

Szóval, én is mennék, odahúz még szívem:
-Rég nyugdíjas néne, szükség nincs rád, hidd el!

Mégiscsak kárpótolt szerencsésen sorsom,
kedves kislány hangja csengi be otthonom!

Itthon az oskola, hozzá megvan minden,
meséskönyv, színesek, csak radír, az nincsen...

A szülők dolgoznak, indulnak hajnalban:
-Lemaradt többitől, segítsen már rajta!

Mármint a kislányon, s így lett ő örömöm,
ugye, te is érted, miért e köszönöm?

Hisz időm van bőven, tanítani vágyom,
s mikor volt énnekem egy-szem tanítványom?

Harmincöt elsőssel foglalkoztam néha,
gyakran értem haza kábultan, alélva.

S most ez a kistündér alkonyom napjain:
tudásom legjavát szívemből kapja itt.

Jöhet már szeptember és bármelyik hónap,
érezhetem magam újra tanítónak!

Sajnos, jött a CO.ID, elvitte örömöm....
közös rövid időnk hálásan köszönöm.