S.MikoAgnes blogja

Fagyos február, szinte karmol a Nap,
éles levegő az arcomba harap.

Bokron gubbasztó kis gömböc verebek,
mély nyomok földön hozzájuk vezetnek?

Sűrűben hált meg verebek csapata,
Micim a szimata vezette arra ma.

Űzné őket vadul. Ugat mérgesen!
-Dühösnek lenned, jaj, ugyan, mégse kell!

Fázósan ülők, hagyhatsz nekik békét,
nem szállnak onnan, hiába is kérnéd.

Marad hát verébhad szúrós bokorban,
Megbékélt velük? Hisz rohan boldogan!

Ó, macska tűnt fel, portájára tévedt...
S jobb móka azt űzni, mint a szárnyasnépet!

Csillogóan kicsi hó
lepett meg hajnalban,
csak teljesült kérésem,
mit annyira akartam!
Fájón érzem, elolvad,
mégis kis kárpótlás,
ó, hogy örült Micikém,
hisz:
Akadt pár játszótárs!
Házhátunknál, játszótéren
visongattak gyerekek,
hógolyóztak, hempergőztek,
jó nagyokat nevettek!
Belülről a kerítésnél
velük futott kutyuskám,
ám:
ízelítő havas télből
búcsúzik is délután?

Csillogó hó kellene már
barna , szürke táj helyett,
ó, mennyire vágyunk rátok
havat hozó fellegek!

Lépegetés puha hóban
mily mennyei élvezet,
de régen volt, nagyon régen,
mikor sok hó érkezett!

Él reményem, tél végéig
örvendeztet gyereket,
érjen égig friss jókedvük
és szívükben szeretet!

Add meg Isten e szép élményt
még e télen ajándékként!

Ugrik a nyuszi,
jaj, dörren puska!
Nagy örömömre
épen megúszta!

Szökken egy őz is,
fut megrettenve:
-Védelmezd bozót,
rejtsd el benne!

Szarka nagy fáról
vadászra cserreg:
- Menj haza balga,
dobd el fegyvered!!! 🕊️

Fúj a szél,
szembeszél,
figyeld gyermek:
mit beszél!

-Gonosz ember
szemetét
erdő szerte
szórta szét!
S jaj, egy másik 
mit csinált?
Csikket dobott
s tovább állt!
Avar lobbant
szárazon,
fákat nyaldos:
fájlalom!
Nyuszi lépett
csapdába,
reszket érte
családja...
kegyetlen a
vadorzó,
sok szenvedést
okozó!
Vásott kölykök
serege
rigó fészkét
verte le!
Sárgarigó,
madárdal,
tovább állt egy
határral.

Gyermek figyelj
a szélre:
mit üzen a
beszéde!