S.MikoAgnes blogja

Megfeleztünk almát szent Karácsony esten,
elosztottuk igaz, tartós szeretetben,
tartson Isten együtt holnap is bennünket,
adjon boldogságot békét teremtőknek!

B.Ú.É.K. MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK SOK-SOK SZERETETTEL!

Komor felhők mögött
foglyul esett fény
nem marad örök rab:
higgy ebben s remélj!

Borúra jön derű,
várnak szebb napok
és reményt nem vesztve
ismét láthatod!

Talán még nem holnap,
-de őrizz türelmet-
a mindent Teremtő
segít embernek.

Bár háborúk dúlnak,
elvész sok élet,
győz majd a józan ész
még amig élek!

Hiszem rendületlen,
Ő figyel miránk:
s végső pusztulásból
időben kiránt!

Komor felhők mögött
még börtönben fény.
Reményt nem veszítve:
Te is higgy s ne félj!

Papír, toll, ceruza
mindig legyen nálam,
témára rálelve
írjam, ha találtam!

Sorra meglep ihlet,
szép színes pillangó,
épp csak hogy rám köszön,
könnyen elillanó...

Elkapom őkelmét,
nem engedem szállni,
lelkemnek boldogság
érintsem meg bármi!

Csillanó napsugár
táncoló levélen,
akár egy csöpp pofon
a hajcibász szélben.

Mici kutyám szeme,
ha rajongva néz rám,
bármily csínytevése,
ó, mily kedves témám!

Rám támad rosszullét?
Már rohan a Párom!
Hálám örök neki:
soraimba zárom.

Röpdös körbe Múzsám,
röpköd gondolatom,
papír, toll, ceruza,
légy velem holnapon!

Szívemig eljutnak
a Társaim írta versek,
olvasnom is jó érzés:
röpítik a percet!

"Mikor már orromat
a bokám kezdené ki",
én hozzátok fordulok
újra vígan élni!

És ha a fájdalmam
tűrhetetlenül erős,
versetek hoz enyhülést
s adhat ismét erőt.

Írjatok Barátok
az életszeretetről!
És tova száll lelkemről
szomorító felhő!

S ha gondolataitok
eggyé lesznek velem,
vers-sorokra késztetőn
küldöm köszönetem!

Romboló a rettegés,
felejtsd el a félelmet,
békés lélek s nyugalom
éltetője  életnek!

Elmondhatjuk ezerszer,
hogy milyen rossz a világ,
mégis, mégis holnap is
zöldbe borulnak a fák!

Felhősödhet fölötted,
lehet sűrűn sötétté  ég,
nem veszítve reményed
marad épp elég szépség!

S ismét felragyog a fény!
Megszületnek gyermekek:
mosolyuk is aranyból
és szívükben szeretet!