S.MikoAgnes blogja

szép havas téli táj
nyugtatja idegem
meleg kályha mellől
hogy hagyna hidegen

majd , ha nyári hőség
játszadoz' idegen
vágynám vissza nagyon
hűsítő hidegem

nevethet ismerős
és aki idegen
hagy már akkor engem
teljesen hidegen

Nézek ki ablakon felébredés után,
alig veszem észre fehér szőrű kutyám.

Tétovázva mászkál Micikém a hóban:

-Itt volt csontom tegnap, most nem értem hol van...
Bő vacsorám után éppen idetettem,
földbe nem áshattam s hiába keresem.
Mi ez a fehérség, ami betakarja?
Bizonyosan itt van valahol alatta.

Belefúr orrával, jó nagyokat prüszköl,
végre rátalálva ugrál az örömtől!

-Csakhogy megvagy csonti! Nem vitt el a macska!
Fontos fogaimnak drága jó csontocska!
Nem elég rágcsálnom végét tűzifának,
velőscsontillatok csorgatják a nyálat!
Jól eltöltöm időm, ép marad a  fogam,
többit is kiszedem rögtön, innen-onnan.

Nézem még játékát édes Micikémnek,
s kezdem napom vígan, írva versikémet!

Álmosan ébred a reggel,
ej, nem is ő, hanem én,
keveset aludtam éjjel,
ő harmatos frissen kél!

Ártalmas késői fent lét
gyilkolja szervezetem,
átkozott tv már nem kék',
nézem, de minek nekem?

Elveszi sok időm tőlem,
butítja csak az agyam!
Tíztől már alhatnék bőven,
jól kipihenve magam.

Mindenképp korán kell keljek,
hatkor Micikém jelez,
Hangoska, ám milyen kedves:
-Gazdikám, hé, ébredezz!

Mosok hát szememből álmot,
feledni éjt kicsinység!
S gyorsan, kedvvel nekiállok
dobálni a frizbijét!