S.MikoAgnes blogja

Hetek óta csendes esőért
mondtam imát,
olyanért, mit minden
ember, állat, növény
nagyon kívánt.

Kiszáradó fű.
A fákról aléltan lógó
levelek
hullottak le némán.
Már minden reményt
vesztettek.

Fejfájás kínzott,
aludni sem tudtam
éjente,
kutyám is szenvedett
sűrű bundáját
tépkedve.

Mindig meghallgatod imáim
jó Uram,
hozod időben a segítséget,
ó, tudtam!
Hisz nem hagyod pusztulni a
Természetet,
íme, boldogan kiáltom:
egész éjjel esett!

Hálám Uram!
Égi locsolóddal frissé tetted
udvarom, kertem,
így e vasárnapon fellélegezve,
magam duplán kipihenhetem!

Mikor fény nincs, kedvem sincsen,
napok óta szúr gerincem,
nem látom a cinegéket,
hova szállt a cinkeének?

Februárunk ne lopd a fényt,
hadd szikrázzon hóhozadék,
lelkem nyomod komor, nagy köd,
kedvetlenség nyomorba lök.

Mozgás alig s eszem, eszem,
lassan elhagy összes eszem,
ez már több, mint kellemetlen,
még ez is ront rossz kedvemen!

Henyetunyán benn heverek,
már magamra sem ismerek...
Valamihez kell kezdenem,
nem lehetek tehetetlen!

Hasamat sem vakarhatom!
Elő híres akaratom!
Kabát, sapka, meleg cipők,
pokolra el ilyen időt!

Ki a kertbe, sőt a rétre!
S gyorsabban lesz télnek vége!

hajnali harmat
növények nagy öröme
frissítő fürdő

Elbűvölő látvány
ég-kék levegőben:
piciny kis madárka
köröz épp fölöttem.

Csap kettőt szárnyával,
majd bezárja gyorsan,
s légnek tengerében
siklik lassulóban.

Két újabb szárnycsapás
csip-csip hangot adva
és gyors ereszkedés
borbolya bokromra.

Biztos menedék ez
énekes madárnak,
szúrós ágbogai
ölyv elől lezárnak.

Lelkem örvendező
E hűvös nappalon:
köszöntlek szívemből
madárka-angyalom!

Nem olyan már , mint nem is oly régen,
hisz igen szép volt, s lassacskán szégyen.

Nem vészmadárkodom, mint a kuvik,
de kertem témaként idén már "ugrik".
Virágágy szegény gyomokkal tele,
jaj, fogy az erőm és nem bír vele.

Miért gondolom most szomorúan,
és miért írom oly komor búval?
Lehet, csak az ősz veszejti kedvem?
Koptat színeket kedves kis kerten!

Remélem, majd az újabb kikeletre
kertecském ihlet vidámabb versekre!